Egyéb kategória

A szekrénybe bújni apu elől? – mi ez az őrület az UNICEF-kisfilmekkel?!

A napokban indult el az UNICEF új, #hogylehet című kampánya a gyermekbántalmazás ellen. Az egyelőre három, kétperces kisfilmből álló sorozattal a tévécsatornákon éppúgy találkozhattok, mint a mozikban vagy a YouTube-on. A kampány már most sikeres, hiszen rengetegen háborodtak fel a látottakon.
vous - 2016.05.06.
A szekrénybe bújni apu elől? – mi ez az őrület az UNICEF-kisfilmekkel?!

Mi is ez? Gyerekek, akiknek bujkálniuk, védekezniük és menekülniük kell

„Sziasztok, én Luca vagyok, és a mai videóban meg fogom mutatni, hogy hogyan zárkózzatok be, ha egyszerűen… vagy el akartok vonulni, vagy egyszerűen csak magányra vágytok. Én már szinte biztosra tudom, hogy amikor anyukám elmegy, akkor apukám biztos, hogy bejön a szobámba, és… hát igen…” – így kezdődik az első kisfilm, amiben egy 11 év körüli kislány magától értetődő természetességgel magyarázza el, sőt meg is mutatja, hogyan bújhatunk el, ha menekülni kell.

A második videóban Benji beszél arról, hogyan párnázhatjuk ki hétköznapi ruhadarabokkal a szekrények élét, asztalok sarkát és a kilincseket, hogy ha apu odacsap, ne fájjon nagyon, amikor a bútoroknak esünk.

A sorozat harmadik darabjának főszereplője Daniella, aki az ágyán ülve mutatja be legújabb stílustippjeit egy vastag, kötött sál segítségével: történetesen azt, hogyan rejtse el úgy a védőfelszerelést a pólója alatt, hogy ha ütést mérnek rá, ne essen komoly baja.

A videók után minden esetben szerepel az UNICEF kérdése: „Hogyan lehet az erőszakkal együtt élni? Számunkra felfoghatatlan. Mégis évente 15 000 gyermek válik erőszakos bűncselekmény áldozatává Magyarországon. Hogyan lehet a gyermekbántalmazást megállítani? Beszéljünk róla minél többen! #hogylehet Támogasd adód 1 százalékával az UNICEF Magyar Biztottságát! Csatlakozz a közösségünkhöz! Unicef.hu/hogylehet”.

A reakció: sokkolta és felháborította a közvéleményt a sorozat

A kisfilmek egy hete érték el a nyilvánosságot, és a Facebookon, valamint a YouTube-on olvasható kommentek alapján rengetegen kiakadtak. Sokan felháborítónak érzik, hogy az UNICEF a családon belüli erőszakot természetes tényként, az élet részeként ábrázolja, mások diszkriminatívnak érzik, hogy mindhárom videóban bántalmazó apákról esik szó, holott az anyák körében is vannak olyanok, akik egy életre megnyomorítják gyermeküket.

A szelídebb hangok közül sokan azon akadtak ki, hogy a felvételek összezavarhatják a gyerekeket, akik nem tudják hova tenni a családon belüli erőszak természetesként történő ábrázolását, illetve akár félelmet is kelthet bennük az, hogy bántalmazó szülőről esik szó, hiába él a saját családjuk békében. Az elmúlt napokban petíció is indult az UNICEF „gyűlöletkampánya ellen”, a YouTube-on pedig több tucat kommentben háborognak férfiak és nők, amiért – szerintük – az ilyesfajta üzenetek az apák bemocskolásáról és elidegenítéséről, valamint a gyerekek összezavarásáról szólnak.

A legnagyobb botrányt az kavarta, hogy a hét elején az egyik kisfilm a Cinema City Allee-ban egy mesefilm előtt is lement, aminek kapcsán a Magyar Idők publicistája perverznek és aberráltnak nevezte az UNICEF munkatársait.

A lap megkeresésére Lux Ágnes, az UNICEF gyermekjogi igazgatója elmondta, hogy a sorozat nem kisgyerekeknek szól, a Cinema City pedig közleményben kért elnézést, amiért egy „véletlen hiba” folytán pont a gyerekfilm előtt ment le a reklám. Lux Ágnes szerint a témáról már egészen fiatal kortól lehet beszélni a gyerekekkel, a videó inkább a kamaszokat és a felnőtteket, vagyis a 12 éven felülieket igyekszik megszólítani. „A videók és a kampány kiindulópontja az volt, hogy a gyermekbántalmazást (különösen a szexuális indíttatásút) övező elhallgatás növeli a gyermekek veszélyeztetettségét, és nem tudunk addig tenni ez ellen – a rendelkezésre álló törvények szigorával sem –, amíg nem törjük át a hallgatás, a közöny falát” – fogalmazott Lux Ágnes közleményében.

Akkor most… jó egy ilyen kampány vagy sem?

A #hogylehet kampány az ún. gerillamarketing-akciók közé tartozik, amelynek lényege, hogy felhasználói tartalomnak álcázott hirdetés kezd terjedni főként organikus módon, vagyis nem szponzorált tartalomként, hanem elsősorban megosztások által a közösségi médiafelületeken. A cél ilyenkor az, hogy vírusként terjedjen el a videó, minél többen beszéljenek róla, s így széles tömegekhez jusson el a kampány üzenete. Ehhez minden esetben egy sokkoló, ellentmondásokkal teli tartalomra van szükség, ami komoly vitát vált ki.

Az UNICEF szakemberei nyilván felmérték, hogy egy brutális, konkrét fizikai erőszakot bemutató videó hatására sokan ösztönösen elfordítják a fejüket (sokan pedig már immunisak ezekre a tartalmakra), illetve az ilyesfajta ábrázolásmód erősen szűkíti az anyag elérhetőségét, hiszen 18 éven aluliak elviekben nem férhetnek hozzá az erőszakot explicit módon bemutató kontenthez. Emellett pedig az alkotók bizonyára úgy érezték, hogy ideje új, sajátos módon megszólítani a célcsoportot, ami 2016-ra nagyon is jellemző.

Forrás:
iStock

Az ún. tutorial videók jelenleg óriási népszerűségnek örvendenek. Százezrek követik azokat a fiatalokot a YouTube-on, akik saját készítésű anyagokban mutatják be arcápolási rutinjukat, vagy éppen azt, hogyan lövik be a hajukat minden reggel. Ezek a tartalmak pillanatnyilag annyira népszerűek, hogy a több százezres nézettségű csatornák arcaival külön ügynökség foglalkozik, ha egy gigacég velük szeretné hirdetni a termékeit. Nos, az UNICEF kreatív csapata egyértelműen ezt a trendet lovagolta meg, hogy megszólítsa a 12 évesnél idősebb kamaszokat, illetve a felnőtteket.

Az, hogy az erőszakot ennyire magától értetődő, különösebb érzelmeket be nem mutató módon látjuk, valójában felkavaróbb, mintha vérző orrú, kék foltokkal teli gyerekekkel kellene farkasszemet néznünk: ezek szerint ezrek vannak – talán a szomszédunkban is –, akikről nem is sejtjük, mit élnek át otthon, mert kívülről minden rendben van. Az, hogy az erőszak több mint 15 ezer magyar gyerek mindennapjainak természetes része, sajnos tény:

ez a videoszéria remek eszköz arra, hogy a problémáról végre széles körben is beszéljünk, az apró, alig látható jelekre – félmondatokra – érzékenyebbé váljunk, s ezáltal akár képesek legyünk gátat szabni a családon belüli erőszaknak.

És mi történik akkor, ha egy 12 éven aluli kisgyerek este 10-kor még nem alszik, és látja a videót (vagy más moziban is beteszik egy mesefilm előtt „véletlen hibaként”)? Nos, bizonyos kommentelők és egyes újságírók szerint sanszos, hogy a kicsik rettegni fognak, de józanul felmérve a helyzetet, akit eddig nem bántalmaztak, az ezentúl sem fog tartani a szülőtől.

Kérdezni viszont jó eséllyel fog, mert – szerencséjére – nem érti, mit lát: ebben az esetben pedig a felnőtt nyugodtan elmagyarázhatja, hogy sok gyerek él sajnos félelemben, és ha a környezetében hasonlót észlel, beszéljen róla nyugodtan otthon, mert létezik segítség. Ez a fajta érzékenység és tudatosság szélsőséges esetekben pedig akár életet is menthet.

Ajánlott cikkek