Tóth Anitával Skype-on beszélgettünk, ugyanis 5 évvel ezelőtt Angliába költözött, miután szerelmes lett és úgy érezte, megtalálta lelki társát. Zoltánnal azóta egy kisfiuk is született, aki lassan 2 éves lesz (mindkét tenyerében látható az a bizonyos „jel”). A dátumnak jelentősége van, hiszen Anita akkor kezdett „főállású” bosziként működni, amikor párja elkészítette a honlapját és a blogját, hogy azzal foglalkozhasson, amihez igazán kedve van.

Tóth Anita

A tanítóképző elvégzése után először a gyermekvédelemben, majd a kommunikáció és a reklám területein dolgozott, ami mellett egyre többek kérték, segítsen nekik jövendőmondó képességével. Eleinte csak barátoknak, majd idegeneknek is jósolt. Idén lesz 5 éve, hogy elindította a Boszikám jósdája Facebook-oldalát, aminek elképesztő számú, több mint 185 000 követője van.

„15 évesen a barátnőmmel időnként elővettük a tarotkártyát” – kezdte a mesélést Anita. „Utánanéztünk, hogy mit jelentenek a lapok, tanulmányoztuk a kirakási módokat, de ez inkább csak játék volt. Néhány év múlva egy másik barátnőmet elkísértem egy jósnőhöz, aki kérte, hogy mutassam meg én is a kezem. Mosolygott, majd annyit mondott: 'Üdvözöllek a köreinkben!'

Megmutatta, hogy benne van a jel a tenyeremben és hozzátette, hogy úgy látja, később én is spirituális dolgokkal fogok foglalkozni.

Arról a bizonyos mágikus M betűről, a Mester jelről mesélt – magyarázta Anita –, ami igazából sok embernek ott van a tenyerében, de persze nem mindenkiből lesz jós közülük. Ha a bal tenyeredben van, akkor hozott tudást jelöl. Lehetsz mágus is, de inkább az életvezetésben, az életed lehetőségeinek felismerésében van általánosságban jelentősége. Ha a jobb tenyeredben is megtalálható, akkor jó úton jársz, hogy ezt a hozott tudást felszínre hozd, vagy már meg is tetted. Ha csak a jobb tenyérben van, akkor most, ebben az életedben tettél meg lépéseket, jutottál el a felismerésekhez.”

A különös jóslat után nem sokkal Anita húga kapott egy könyvet, amiben különböző jóslási technikák és kirakási módok voltak francia kártyával. Kezdetben a könyv alapján olvasta össze a kártyalapokat, de később már nem volt szüksége rá. A rutint hamar megszerezte, hiszen egyre-másra kérték meg barátok és ismerősök, hogy jósoljon nekik. Sokan vissza is jártak hozzá, mert tényleg beigazolódott, amit mondott.

Néhány évvel később, amikor Pestre költözött, céges rendezvények állandó szereplője lett, a barátok, azok barátai és ismerősei pedig egymásnak adták Anita elérhetőségét.

„Gyerekként még játék volt a kártya, de valójában ez egy veszélyes eszköz, amit nem szabad komolytalanul venni, mert úgy tartják, hogy elveszik tőled a tudást” – folytatta Anita.

Amikor valaki elmegy egy jóshoz, érthető módon azt szeretné, hogy ő maga húzhasson ki lapot, de a jós kártyájához valójában nem szabadna másnak hozzáérni.

Én megengedem, hogy a kérdező válassza ki a lapokat, de utána meg szoktam tisztítani egy selyemkendő és egy gyertya vagy egy füstölő segítségével. Időnként az egész paklit is ki szoktam cserélni, mert elhasználódik.

Valójában emiatt sokkal jobban kedvelem az online jóslást, mert ilyenkor a kártya csak az én kezemben van, amit nem befolyásol a vendégem tudatalatti vágyképe. A legjobb az a helyzet, amikor semmit sem tudok az illetőről, amikor még nem ismerem az élete titkait.

Én nem kérdezek, elmondom, amit látok és mindenkit megkérek, hogy ne mesélje el nekem, mi történt vele.

Az elemzés végén mindenki felteheti a keresztkérdéseit és elmondhatja azt, amit gondol” – avat be a részletekbe a jósnő. Így az úgymond lezáró rész már hasonló a pszichológussal történő beszélgetéshez. Tanácsot kérnek, útmutatót, néha csak annyit szeretnének, hogy egy kívülálló meghallgassa őket.

„A jóslás koncentrációt és odafigyelést igényel, néha azt mondom, hogy annyira elfáradok, mintha kiküldtek volna a földekre szántani. Mindez nemcsak energia és időráfordítás részemről, hanem nagyon nagy felelősség is, mert emberi sorsokról van szó.

Közel 15 év alatt sok viszontagságos sorsot kísértem már végig és nekem nagy öröm, ha azt látom, valakinek révbe ért az élete. Az ő boldogságuk nekem is boldogság. Nagyon sokszor hallom, hogy azt mondják, drága Boszikám, nélküled ez nem sikerült volna, de nem én vagyok a csodatevő, mert a csodához és a kitartáshoz az erő bennük van. Én csak 'statiszta' vagyok az úton, nem a főszereplő, az érdem nem az enyém.”

Anita azt mondja, a jóslás szónál jobban szereti, ha sorselemzésnek vagy útmutatásnak nevezik azt, amit ő tud nyújtani a hozzá fordulóknak. A jóslat ugyanis egy elrendeltetett és lezártnak tűnő kinyilatkoztatás, ő azonban úgy gondolja, van választási lehetőségünk, igenis tudjuk befolyásolni a sorsunkat. Akik hozzá fordulnak, legtöbbször valamilyen krízishelyzetben vannak vagy változás előtt állnak.

A kártyalapok irányt mutatnak, felhívják a figyelmet az esetleges buktatókra, de a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia, ami elvezeti a vágyott sikerhez vagy a beteljesült boldogsághoz.

„Fontos tudni azt is, hogy a jóslás során vannak kártyalapok, amelyeket különösen óvatosan kell kezelni. Ilyen például a betegség vagy a halál szimbóluma. Amikor ezek kerülnek bele egy-egy jóslatba, akkor sokszor csak annyit mondok, hogy ki lehet az a családtag, akinél valamilyen szervi problémát látok, és azt javaslom, hogy menjenek el egy kivizsgálásra.

A halál kártya ilyen szempontból még nagyobb körültekintést igényel. Nem feltétlenül jelent rosszat, mert valaminek a lezárása és egy új kezdete is lehet.

A kezdetekben ezzel kapcsolatban ért egy komoly trauma, amikor úgy éreztem, abba kell hagynom a jóslást és nem szabad többé elővennem a kártyákat. A lapokban a barátnőm párjának a halálát láttam, de nem tudtam, hogy mondjam el neki. Három héttel később az élettársa autóbalesetben vétlenként az életét vesztette. A barátnőm mindezek ellenére arra biztatott, hogy folytassam és ne érezzek emiatt lelkiismeret-furdalást, mert nem tudtam volna mit tenni.

Amióta a kisfiammal állapotos lettem, magamnak már nem is jósolok, nem bírnám elviselni, ha valamilyen negatív dolgot látnék vele kapcsolatban.”

„A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.” (Eleanor Roosevelt)

Anita azt mondja, nagyjából fél- egy évre előre látja valakinek a sorsában a nagyobb életeseményeket. Miután időkártya nincs a lapok között, hiába kérdezik tőle, hogy egyes történések dátum szerint pontosan mikorra várhatóak, nem tudja konkrétan megmondani, csak hogy a közeli vagy a távolabbi jövőben következik be valamilyen fontosabb esemény. Mint ahogyan neveket sem tud, bár a személyes jellemzőket lehet látni.

Az Anitához fordulók közül sokan a cigánykártyát választják eszközként, ami színes, beszédes és meseszerű. Ő azonban a mai napig jobban kedveli a francia kártyát, ami egészen más üzeneteket küld, de használ még angyalkártyát is a jövendöléshez.

„Sokszor előfordult már, hogy valaki túl gyakran szerette volna kérni a segítségemet (heti rendszerességgel), én viszont maximum havonta egy alkalommal javaslom, hogy felkeressenek. Azzal nem segítek, ha tőlem kezdenek el függeni, ha kizárólag az alapján cselekszenek, amit tőlem hallanak.

Olyan ez sokszor, mint egy terápiás beszélgetés vagy párkapcsolati tanácsadás, ami mankót ad. Én mellettük vagyok, de a döntéseiket nekik kell meghozni és nem lehet a felelősséget valaki más vállára átrakni.