Nálunk a misztikum, ahogyan a karácsonynál, úgy a húsvétnál is megvolt. Jött a nyuszi, akit mindig nagy vászontáskával képzeltem el, és aki akkora volt, mint én, két lábon járt, mint ahogyan az a nyúl a Micimackóban. A táskából szedte ki a csokit meg a kakaót, és eldugdosta a kertben. Márpedig nekünk két kertünk is volt, így nagyon izgalmas volt felfedezni az ajándékokat a virágágyásokban.
Azt is szerettem, hogy összejött a család tojást festeni, anyám szép karcokat készített a megszáradt darabokra, mi, gyerekek meg előlocsolkodást tartottunk, fecskendővel spricceltük egymást teljesen vizesre, míg jóanyáink ránk nem csaptak, hogy most már elég legyen.
De egy idő után mégis besokalltam. Elég volt a kölniből, a vízből, abból, hogy reggelente várni kell a megfogyatkozó locsolkodókra. Aztán egy reggel közöltem az engem keltegető anyámnak, hogy bárki is jött, az mehet is, mert én ugyan le nem megyek. És, asszem, át is fordultam a másik oldalamra. Igazából 3 nagyon erős okom volt beszüntetni nálunk a locsolkodást.
1. Elegem lett a pacsuliból
Persze, egy idő után megtanultuk, hogy locsolkodás előtt felesleges hajat mosni, mert annyi kölni ér majd, hogy csoda, ha meg bírunk maradni saját szagunkkal egy szobában. Hiába adtunk tippeket a srácoknak: használjanak női pacsulit, használjanak legalább ugyanolyat, vagy férfiparfümöt, ne a bolti locsolókölninek csúfolt valamit. Eh. Még hajmosás után is úgy éreztük, levakarhatatlan illatfelhő kísér minket, ami egyáltalán nem tett jót a komfortérzetünknek.
2. Elegem lett a hideg vízből
Apu jó szokása volt reggelente egy kancsó vízzel kelteni az ágyban, és ehhez a bátyám is csatlakozott néha. Az az érzelmi hullámvölgy, ami azokon a reggeleken kezdődött: békesség, aztán hideg pofon, csodálkozó sikolyból dühös visításba átcsapó érzelemhullám. Egy idő után vízzel töltött fecskendővel aludtam a párnám alatt. Ha már vizes leszek, ússzunk vízben MIND!
3. Elegem lett a korán kelésből
Nem volt kőbe vésve, hogy mikortól kezdődik az egész locsolkodósdi, ami azt jelentette, hogy volt, hogy reggel hétkor csengettek, de volt, hogy csak 10 körül jött az első locsoló. Szerettem aludni, és egyáltalán nem esett jól, ha hétkor kirángattak az ágyból csapzottan, hogy megöntözzenek, és az sem nyugtatott meg, hogy héttől készenlétben ültem azért, hogy a 10 órakor beeső fiú megloccsantson egy kicsi kölnivel. Három óra értékes alvás. ALVÁS. Fejlődő szervezet voltam!
Persze ez nem jelenti azt, hogy ez örökre így is marad, talán gyerek mellett újra felelevenítjük a tojásfestés és a locsolkodás szokását, na és persze a nyuszi mítoszát. De ez most jó így.
