Lassan már állandó fotós társammal, Annával indultam el riportot készíteni. Vele voltunk egy régi játékokat forgalmazó budapesti üzletben, és egy olyan budapesti kávézóban is, ahol a társasjátékoké a főszerep. Emlékeztek? Ez alkalommal a LoveBug Vintage világát fedeztük fel.
A budapesti üzlet különlegessége már abban is megmutatkozik, hogy egy különleges hangulatú lakásban fedezhetitek fel a kincseket. Itt találkoztam Kertész Violettával, a LoveBug Vintage megálmodójával, aki 5 évvel ezelőtt webshopként indította a boltot, de később egyre nagyobb lett az igény a személyes átvételre, így adta magát az offline vintage üzlet, amiből akkoriban alig egy-kettő volt Budapesten.
„Szerettem volna, ha az üzlet személyes, ugyanakkor nem túl drága. Olyan egyedi, régi dolgok kaphatók nálam, amelyek megfizethetőek. Amíg csak a webshop volt, havonta egyszer csináltam nyílt napot, amire nagyon sokan eljöttek. Ekkor úgy döntöttem, hogy kellene egy nagyobb hely. Ezen a 75 négyzetméteren csak maga a bolt lakik” – meséli Violetta.
Kicsit őrült, de azért állati menő
A lakás két nagy szobából és egy galériás részből áll. A falakon mindenhol tükrök lógnak, a fal mellett cipők sorakoznak. A falon láncok, ruhák lógnak, illetve minden, amit csak el tudtok képzelni. A lakásba belépve egy tágas szoba és egy kanapé fogad minket, ahol kényelmesen le lehet ülni, ha valamit jobban meg szeretnétek nézni.
A másik, nagyobb helyiségben kicsivel több ruhát és kevesebb kiegészítőt találni.
Itt van a lakás szerintem legőrültebb dísztárgya: egy aranymikrofon. A bolt egyetlen tárgyban elmagyarázva: kicsit őrült, de azért állati menő.
Ahogy körbenézek, azt veszem észre magamon, hogy mindig valami új dolgot fedezek fel. Itt tényleg mindenből csak egy van. „Van nagyon sok apróság: parfümösüveg, kerámiabagoly vagy -őzike. Egy-két antik különlegesség sokat dobhat a lakáson. Az én kedvenceim itt a boltban a dekorációk: mint az a madár, amelyik kerti dísz volt egykor.
Volt egy régi, eredeti Dior parfümöm is, ami egy ismerősöm rokonának a hagyatékából maradt meg, és nem akarták idegennek odaadni. Én megszereztem ezt a teljesen eredeti, bontatlan Dior parfümöt, és aki végül megvette tőlem, azt mondta, hogy a nagymamája használt ilyet, ezért számára különösen fontos.
De van itt a lakásban egy indián fejdísz is, ami egyelőre szintén csak dekoráció. Indonéziában vettem, egy ottani sráctól, nagyon jó áron. Egy másik antik piacon találtam egy nagyon őrült csizmát. Igazi szőrből van, platformos, csak nagyon pici.
Ez tényleg annyira csúnya, hogy már szép. Nem tudom, hogy lesz-e gazdája, de előbb-utóbb mindennek lesz, egyszer ennek is.
Hogyan bukkan rá ilyen holmikra?
Violettának ehhez különösen jó érzéke van: meglátni az igazán LoveBug Vintage cuccokat a vásári forgatagban. „Sokat járok vidéki és budapesti antikpiacokra. Szeretem az egésznek a hangulatát. Igazából minden városban van bolhapiac, csak rá kell kérdezni. Általában hétvégén vannak a vásárok, hétköznap pedig az antikhelyekre szoktam benézni. Hetente egy-két napot foglalkozom a beszerzéssel, és mindig mást találok: hol egy napszemüveget, hol egy ékszert.”
De a kincsvadászat nem áll meg nálunk. A bolt igazi különlegessége, hogy külföldről is vannak itt cuccok. „Bármerre is járok, megkeresem ezeket a helyeket. Nemsokára megyek Skóciába, ahol a barátnőm él, és csinálok egy felfedező- és beszerzőtúrát. Szeretek utazni, és így összekötöm ezt a két dolgot.”
A boltban az a legjobb, hogy már magával a nézegetéssel is órák tudnak elmenni. A személyes és közvetlen hangulat miatt nincs olyan kellemetlen érzés, mint amikor beléptek egy drogériába, és három másodpercen belül már nyakatokban liheg a biztiőr.
„Szerettem volna utcai frontos boltot, de rájöttem, hogy sokan azért szeretik, mert így sokkal családiasabbnak érzik a boltot. Az eseményeken is mindig közvetlen, baráti a hangulat. Elhívom a barátnőimet is – van, aki hennázik. Amikor betérsz hozzám, nem kell kötelezően venni is valamit, nekem az is tök jólesik, ha csak fotózkodnak egy extrém kabátban. Ha valahova feltöltik, az külön öröm nekem, de jó látni, hogy jól érzik magukat itt az emberek.”
Mit jelent a vintage?
„Hivatalosan azt mondják, minden, ami 20 évnél öregebb. A kilencvenes évek már vintage-nek számít, mert majdnem 20 éve volt. Nálam inkább a nagyon klasszikus vintage dolgok, a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek az, ami annak számít. Figyelem az aktuális divatot is, igyekszem nem túl öreges cuccokat összeszedni. Ezek egyedibbek, és olykor sokkal jobb áron meg lehet venni, mint mondjuk egy Zarában. Amit nálam veszel, az biztos nem jön szembe az utcán.”
Amikor a kincskeresés a munkád
Legszívesebben az összes cuccot egyesével nézegetném meg, és kérdezgetnék róluk. De mivel ezt nem lehet, eligazítást kérek Violettától, hogy mégis mi az, amit ő igazán vintage-nek érez. „Van itt egy gobelinkiegészítő. Sokat agyaltunk, hogy mi lehetett pontosan, végül arra jutottunk, hogy fésűtartó, amiből hiányzik a fésű. Ez igazi ‘royal cucc’ lehetett. Valószínűleg volt több része is, és látszik, hogy nem használták. Ennek a tesója lehet egy gobelintárca, és van régi gobelin púdertartóm is. Ez számomra nagyon vintage.”
És hogy mi hajtja Violettát? Hobbija vált a munkájává, és biztos vagyok benne, hogy óriási motivációt kapott a legelején. Amikor elkezdte ezt az egészet, Kecskeméten járt egy vásárban: „Egy fehér hajú, kék szemű bácsi adott nekem egy hegyikristályos láncot ajándékba. Ahogy a szemébe néztem, az számomra igazi ‘magic moment’ volt. Az a lánc az elsők között volt, amit beszereztem.
Bár alig volt pénzem, nem tudtam, mennyire fog menni az üzlet, de már akkor éreztem, hogy ez egy jó jel, és azt a láncot soha nem is adnám el.
A személyes kedvencem egy igazi motoros bőrdzseki lett. Amikor Violetta mutatta, azonnal beleszerettem, és persze fel is próbáltam. És tessék! Pont jó volt. Sajnos nem tudtam megvenni, de az biztos, hogy ennél menőbb cucc régen volt rajtam. Annának egy eredeti Polaroid gép tetszett a legjobban, gondolom, nem véletlenül. Áhítattal fogta a kezében úgy, hogy mellette ott lógott a nyakában a modern digitális gépe.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
