A Saul fia soha nem látott sikereket élt meg, de már az elkészítése sem a szokásos módon zajlott. Csak a szereplőválogatás másfél évig tartott, az egyetlen női karaktert pedig 1500 lány közül választották ki. A film casting directorával, Zabezsinszkij Évával az Oscar-gála előtti, izgalmakkal teli napokban beszélgettünk.
Zabezsinszkij Éva
A Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvíró szakán végzett
Filmjei: Utolsó idők (2009), dramaturg; Víkend (2015), casting, dramaturg; Saul fia (2015) casting director
Színház: A harag napja (író); Lúzer, a remény színháza (író); Nehéz Istennek lenni (dramaturg)
Miért tartott másfél évig a szereplőválogatás?
Olyan férfiakat kerestünk, akikről elhisszük, hogy azok között a borzalmas körülmények között képesek létezni, talpon maradni abban a pokolban. Nem a színészi játék, a mesterségbeli tudás volt a fontos elsősorban, hanem a kisugárzás.
Kiterjesztettük a kört amatőrökre is, és nem csak Magyarországon castingoltunk, hiszen a táborban sem csak magyarok voltak. A filmben is 8 különböző nyelven beszélnek.
Az amatőrökkel való munkában az a különleges, hogy ők nemcsak játszanak, hanem léteznek a szerepben. Hitelesek, nekünk pedig az egész filmben ez volt az egyik elsődleges szempontunk.
Végül Sault és a film egyetlen női főszereplőjét mégis tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően találtátok meg.
Röhrig Gézát, aki Nemes Jeles László barátja és New Yorkban él, eredetileg egy másik szerepre néztük meg, de aztán beugrott a Saul karakterének próbájához is végszavazni. Ahogy figyeltük őt, egyre inkább kezdett kialakulni bennünk, hogy ő Saul.
Már megvolt a jelöltünk a szerepre, de egyértelmű volt, hogy mégis ő az igazi, olyannyira átütő volt, ösztönösen tudta hozni Sault.
Ez a döntés nagy merészség volt részünkről, hiszen a korábbi kiválasztottunk egy profi színész volt, Géza pedig nem az. Ő azonban nemcsak eljátszotta a szerepet, hanem gyakorlatilag átlényegült Saullá.
Jakab Julit 1500 nő közül választottátok ki. Ilyen sok embert meghallgattatok, de mégsem találtátok az igazit?
László annyit kért Ellával kapcsolatban: ikonikus arcot keressünk.
Juli sokszor itt volt a castingokon, beugrott segíteni. Nem is gondoltunk rá úgy mint Ellára, hiszen ő egy nagyon modern, üde jelenség. Viszont a családjában abban az időben nehéz dolgok történtek, ami miatt más lett a tekintete, megváltozott a kisugárzása.
De ez így önmagában túlságosan egyszerűen hangzik. Mi nem egy szomorú lányt kerestünk, hanem – nehéz ezt pontosan megfogalmazni – egy fiatal arcban egy időtlen tekintetet. Juliban megtaláltuk.
A filmben végül mégsem az ő hangját halljuk abban a rövidke jelenetben, amiben szerepel.
Kormos Anett hangját használtuk. Egyébként ő és Juli voltak az utolsó pillanatig esélyesek Ella szerepére. Anett ugye nem színész, csak az én kedvemért vállalta, hogy eljön próbálni.
Nem ő lett végül, talán azért is, mert ő egy teljesen önazonos ember, nem tudja még egy szerep kapcsán se „megjátszani” magát, nem tud valaki más bőrébe bújni.
Hogyan néz ki a casting folyamata, hogyan jut el 1500-ból az egyetlenegyig az ember?
Először csak a fotóit néztem meg a jelölteknek, aztán a bemutatkozó videóikat. Akiket végül behívtunk, azokat egy 3 lépcsős válogatáson néztük meg különböző szituációkban. Csak a harmadik körben kezdődött a szerepre való felkészülés, amikor a forgatókönyvből írtunk át jeleneteket a próbához.
Miért tartott mindez másfél évig? Ez minden filmnél ilyen sokáig tart?
Nem, ez általában 2-3 hónap alatt lezajlik, de a statisztákat például a statisztaszervező szokta kiválogatni, László viszont minden egyes szereplőt látni akart. Még azokat is, akik a háttérben állnak és csak életlen képen látszanak.
Azt hiszem, hogy ha az első hónapban megtaláljuk a főszereplőket, akkor is tovább kerestünk volna.
László minden lehetséges jelöltet meg szeretne nézni, hogy aztán biztos legyen benne, hogy tényleg a legjobbat választotta. Odafigyel minden apró részletre.
Ez a maximalizmusa meghozta az eredményét, hiszen Cannes-ban elnyertétek a fesztivál fődíját, a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-ot is nektek ítélték, ma éjjel pedig kiderül, hogy Oscar-jelölésből lesz-e díj. Gondoltátok volna, hogy idáig juttok?
Korántsem számítottunk ilyen sikere. Szerettük volna, ha minél többen látják a filmet, de erre álmainkban sem gondoltunk. Csak kapkodjuk a fejünket.
Amikor Cannes-ban beválogattak minket, László felhívott, hogy nagy híre van: bekerültünk, ráadásul a versenyfilmek közé. Nem tudom, hogy azt az eufóriát meg lehet-e ismételni, amit akkor éreztünk – legalábbis én.
Azóta is sokszor van az, hogy jönnek az események, mi meg csak egymásra vigyorgunk, mert magunk sem hisszük el, ami velünk történik.
Olyan ez, mint egy népmese. Azt hittük minden egyes ponton, hogy már nincs feljebb. Ilyen szintű sikerre nem lehet felkészülni.
Első filmes rendező, sztárszínészek nélkül, amatőr szereplőkkel. Ez tényleg káprázatos.
Mi hittünk a Saul fiában, és bár mindannyian a filmes szakmában mozgunk, sokan kicsit kirándultunk ebben a munkában.
László rendezett már, de eredetileg politikatudományt végzett, Clara Royer, a társ-forgatókönyvíró irodalomtörténész és egyetemi tanár, én pedig, aki casting directorként dolgoztam László mellett, dramaturg és forgatókönyvíró vagyok, akárcsak a film vágója. És akkor ott van Géza is, aki civilben költő…
Egy komoly, de rizikós kalandnak indult az egész. Ráadásul volt egy súlyosan terhelt témánk, amivel azt hittük, sokkal nehezebb lesz megszólítani az embereket.
De az egyéni látásmód, az eredeti ötlet, úgy tűnik, eljuttatta az emberekhez a gondolatainkat. Ennél nagyobb díj nem létezik.
Felhívás!
Aki esetleg kedvet kapott a szereplésre, az jelentkezhet Nemes Jeles László új filmjébe szereplőnek.
17–40 év közötti nők jelentkezését várják a sunsetcasting2015@gmail.com címen 3 természetes fotóval. Színészi gyakorlat nem szükséges, de ha van, örömmel fogadják! A kiválasztott jelentkezőknek rövidesen visszajeleznek.
