Hát, innen a való világból jelentem, hogy imádom az életemet, a mosolyom még mindig megvan és nincs az a pénz, amiért visszamennék a gimibe.
Most jön az a rész, hogy azt gondoljátok, biztos lúzer voltam, rossz tanuló vagy éppen stréber, és azért vagyok ilyen savanyú. De nem, egyik sem. Beismerem, hogy a gimnáziumi pályafutásom nem volt egy sikersztori. De az utálatom inkább abból fakadt, ahogy a lányok bánnak egymással akkor és ott.
Kegyetlenek vagyunk.
Egy tinilány élete egyébként is maga a pokol. A pubertáskor közepén tele van vörös ragyákkal az arcunk, a szüleink tiltakoznak a sminkcuccok és a szőrtelenítés ellen. Képtelenek megérteni, hogy ezek a dolgok a gimiben a túléléshez kellenek.
És akkor még nem beszéltem a sítáborról, ahol kötelező a megjelenés és a divatos ruhákról, amik nélkül jobb, ha be se megyünk hétfőn. A nyomástól, amit a többi csaj pakol a nyakunkban – itt arra az egy bizonyos csajra gondolok, aki most nektek is eszetekbe jutott –, dühösek vagyunk, elkeseredettek és borzalmasan hisztisek.
És az a legdurvább, hogy 17 éves koromban nem tűnt fel, mennyire gáz vagyok, viszont néhány évvel később a húgom is belépett a tinikorba és akkor bizony arcon vágott a felismerés.
Mintha tükörbe néztem volna. (Ezúton üzenem a testvéremnek, hogy imádom és ne tagadjon ki az őszinteségem miatt.)
Szóval ott tartottunk, hogy a gimis lány az egyik legelvetemültebb “állat” a Földön. Ezen a ponton túl történetem szereplői nem valós személyek és bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve. Készen álltok szembenézni a gimnáziumi éveink legádázabb ellenségei vagy legidegesítőbb szereplőivel? Én azt hiszem, igen, itt az ideje.
Ott van az EMINENS
Ezeknek a csajoknak a suli nem móka és nem is kacagás. A cél a színötös átlag és az elit egyetem. Bármi áron. De ha nem vesszük ennyire vérengzősre a figurát, akkor feltűnik, hogy csak bizonyítani szeretnének. Végre megmutatni, hogy ők is érnek valamit. Ezek a lányok is tudnak jófejek lenni. Lehet, hogy engedték lemásolni a házit, megmondták a leckét és nem harcoltak a röpdogáért. Egyikőjük talán már rég az orvosira jár, a másikról pedig mikor utoljára hallottam lelkesen végezte a biológia szakot. De menjünk tovább!
Tuti nálatok is volt egy ZENEMÁNIÁS
Vele semmi másról nem lehetett beszélni, csak a zenéről. De kit zavar, hiszen életünk annyi fontos mozzanatához hozta már ő az aláfestő zenét. Zenemániások, imádtuk a zenéiteket és néha még ma is hiányoznak.
Mindannyiunk RIVÁLISA
A csaj, aki mindenből versenyt csinál. Ha ti jól sportoltok, ő jobban. Ha sokat tanultatok a töridogára, ő többet. Ez van, nem lehet lenyomni.
És tudjátok, mi van ma vele? Valószínűleg agyonnyomta az élet.
Találkozott valakivel az egyetemen, aki jobb volt nála, nem bírta tovább a versenyt, hát feladta. Ezért pedig sokáig fog még haragudni önmagára. De riválisok, ne szomorkodjatok, tanuljatok a jobbaktól, ahogy mi is tanultunk tőletek. Itt az ideje valami új kihívás után nézni és a mesterévé válni.
Nem tudom, hogy a SEGÍTŐKÉSZ nélkül hogyan éltük volna túl a gimit
Ő sokszor bukkant elő a semmiből, meghallgatta életünk aktuális tragédiáját, adott néhány jó tanácsot, majd elillant. Segítőkészek, köszönjük, hogy voltatok!
Biztos, hogy a ti osztályotokban is volt egy MILLIOMOSCSEMETE
Az enyémben több is. Néha úgy éreztem, csak az van. Na szóval, van úgy, hogy az embernek minden összejön. Suliba is csak azért jár, mert törvény írja elő és valahol mutogatni kell a Gucci táskát és az új iPhone-t.
Őt ne felejtsük el sajnálni. Komolyan.
A szüleinek valószínűleg nem sok idejük van vele foglalkozni, ezért pénzzel veszik meg a szeretetét. Megkap mindent, amit kiejt a száján. Csak éppen anya és apa sosincs ott, amikor éppen szükség lenne rájuk. Tényleg utálni akarjátok őt? Ugye, hogy nem lehet.
A felsorolás végére hagytam a legádázabb ellenséget, a MÉHKIRÁLYNŐT
Minden szál az ő kezében fut össze, ő irányítja, gerjeszti az osztályharcot és egy pillanatra sem hagyja leülni a hangulatot. Ő az a csaj, akinek nem lehetett megfelelni. Ha ugyanolyan cipőd van, mint neki, azért utál, ha másmilyen, akkor meg azért. Ő az, aki szorult helyzetben elveszi, amire szüksége van, de ha megkapta, amit akar, egy elegáns fordulattal lesz amnéziás és hagy bárkit nyakig pácban.
Kettős érzés volt bennem: igenis közéjük akartam tartozni, de közben meg akartam maradni olyannak, amilyen vagyok.
Azonban a méhkirálynő nem enged. Tudjátok, mi lett az ő sorsa? Joseph Allen professzor szerint aki egy közösségben hamar a „csúcsra ér”, később nagy valószínűséggel jut el a végletekig, hogy ezt a státuszt megőrizze. Az igazság az, hogy a gimi vége a méhkirálynő uralkodásának végét is jelenti. Nem lepődnék meg, ha kibukott volna az egyetemről, ma pedig szomorú és magányos nő lenne. De ezúton üzenem a méhkirálynőknek, hogy nem haragszik senki rátok.
A sok szemétség, amit elkövettek egykor, segített megkeményedni, amitől az élet ma szép és szeretnivaló. Engedjétek el ti is a gimit és kezdjetek tiszta lappal!
