Fogalmam sincs, miért, de a körömrágás csak úgy varázsütésre jön. Azt mondják, a stressz húzódik meg mögötte, és nem is gondolnátok, mi minden okozhat stresszes állapotot! Van, aki később sem szokik le róla, hiába a legrosszabb ízű körömlakk.

„Te kiszköcög!” – csúszott ki a szátokon, anya meg apa elkerekedett szemmel nézett rátok, hogy ezt meg honnan szedtétek. A bátyátoktól/nővéretektől/öcsétektől/húgotoktól. Remélhetőleg nem anyától vagy apától, mert akkor elpirosodtak, és tanultak valami újat a szülői életről.

Forrás:

pixabay

Ha az ujjatok egyszer öntudatlanul rátalál, akkor belecuppan. Kerestünk veszettül benne valamit, mint az aranyban reménykedő aranyásó, többnyire akadt is valami, aminek tudtunk örülni, pedig ma már elborzadva szólunk a gyerekre, hogy ne csinálja. Mi is csak indokolt esetben, zárt ajtók mögött.

Kóla, gumicukor, fagyi, tök mindegy. Beszippant, függővé tesz, és visítottatok minden egyes falatért, mint a fába szorult féreg. Ez ma sem változott a legtöbbeteknél, maximum önkényesen korlátok közé szorítottátok magatokat, illetve már nem szól érte senki. Csak a fogorvost meg a mérleget kerülitek. Míg lehet.