Mert fontos a tudat, hogy az adomány nem tűnik el kézen-közön, biztonságos az út a rászorulóig. Mert sokan ezért nem adnak. Eddig csak rossz tapasztalataik voltak, esetleg azért, mert nem volt módjuk (idejük, energiájuk) kideríteni azoknak a szervezeteknek az elérhetőségét, ahol garantáltan célba ér az ajándék. Vagy adnak, de szigorúan szűk körben, mert ott garancia a kézből kézbe adott adomány. Van, akinek kell az utókontroll, más nem ilyen szigorú ezen a területen. Nagyobb a bizalom a közösség felé.

Ez is dicsérendő – én például soha nem mondanám egy csak karácsonykor a zsebébe nyúló emberre azt, hogy: „Na, ez is csak ilyenkor.” Ilyenkor, igen. Hálás szívvel fog rágondolni az, aki ennek a váratlan és ünnepi tettnek köszönheti azt, hogy nem marad éhes szenteste, vagy átbúsult éjjelek után kiderül, mégis tud ajándékot venni a gyerekeknek. Aki csak egyszer ad, az is ad. És pont akkor és pont annak, akinek szüksége van rá. Higgyétek el, van, akinek a filléres ajándékötletek is kivitelezhetetlennek tűnnek…

Én például pár napja, egy nagyon rohanós reggelen a harmadik, kezét nyújtó koldusnál torpantam meg. Adtam egy kis aprót, és azon morfondíroztam, miért éppen nála mondta azt a lelkem, hogy most. Aztán rájöttem, egy szomorú szemű ember mellett egy szomorú szemű kutya is üldögélt.

„Éhesek vagyunk” – állt a koldus nyakában egy papírtáblácskán. A férfi szemlátomást fázott, de a kutyuson meleg takaró volt. Piros-sárga csíkos. Vidám színekkel, meleggel védte az állatot a koldus, míg ő láthatóan nélkülözte a meleget. Az agyam persze pillanatok alatt levette az információt, nem voltam tudatos. De adnom kellett. Tiszta sor. Sok ember szívét egy nélkülöző állat vagy egyáltalán az állatok képesek meglágyítani.

Forrás:

Hámori Zsófia

Így az ünnepek környékén gyakrabban állunk meg. Kézből kézbe is megy az ajándék, de a bizalomra szükség van az adáshoz, és ahhoz is, hogy az a másik, a rászoruló képes legyen elfogadni… mert ez sem megy egykönnyen.

Fontos tudni tehát, hogy mikor ajándékozunk jól (a megfelelő helyre kerüljön az adomány), és fontos az is, hogy a megfelelő adományt adjuk.

Erről kérdeztük Bálint Mártát, az ADNI JÓ! civilkezdeményezés vezetőjét, aki hosszú évek tapasztalatairól mesélt nekünk. Márti néhány hónapja saját honlapot (céget) is elindított, a CoGoodwillt, amely azért is nagyszerű kezdeményezés, mert az oldalon olyan családok sorsát mutatják be, amelyek valóban támogatásra szorulnak. Hiteles információk alapján kerülhetnek az oldalra a családok, és Márti szakmai hitelessége a garancia arra, hogy az élettörténetek valósak, a képeken szereplő emberek, gyerekek valósak, ahogy történetük is az.

Egy ilyen honlap például garanciát nyújthat a hatékony adományozáshoz, de Márti szerint ezenfelül is fontos a személyes hitelesség. Nagyon sok adományozó érkezik el úgy Mártiékhoz, hogy hallott valahol, valakitől (egy számára hiteles személytől) Mártiékról. Szájhagyomány útján terjed a hírük, és ez más alapítványok esetében is működik.

Például a Bike Maffia esetében is, akik kerékpárral járják Budapest utcáit és segítik egész évben a hajléktalanokat. Vagy szintén működik a folyamat a Backpack Running csapatánál is, akik futásaik alkalmával megkínálják reggelivel a hajléktalanokat.

Az ADNI JÓ! játékokat, könyveket, ruhákat gyűjt beteg, árva és hátrányos helyzetű gyerekeknek, fiataloknak, hogy karácsonykor mosolyt csaljanak az arcukra. A beérkező adományról hírt adnak, lehet látni, hogy kik és hogyan járulnak hozzá a kezdeményezéshez, sőt, még az is világossá válik decemberben, hogy mely gyermekotthonok, alapítványok gyermekei részesültek az adományainkból.

Ehhez az ADNI JÓ! gondosan szervezi a csomagolásokat, ahová bárki csatlakozhat. Ezenfelül sok intézményhez karácsonyi műsorral mennek, és úgy viszik el az együtt csomagolt, névre szóló felajánlásokat a gyerekeknek.