A rakott ételeknek és a réteges sütiknek van valami varázsa. Talán az, ahogy a sütőben összeérnek az ízek, eggyé válik a sok kicsi részecske. Úgy értem, a hozzávalókból lesz egy egész. No, nem is megmagyarázni kell ezt, hanem elkészíteni a finomságokat.
Egy sor, aztán még egy sor
A réteges ételekről a nagymamám jut eszembe, aki, amikor megkérdeztem, hogyan készül a zserbó, egy igen merész mondókával mesélte el. Sajnos nem írhatom le, de higgyétek el, nyomdafestéket nem tűrne, mi nagyokat nevettünk rajta. Maradjunk is a zserbónál. Az egyik klasszikus réteges süti, minden háztartásban van egy bevált recept, vagy egy nagyi, aki istenien készíti.
Kell hozzá egy élesztős tészta, amely nem kelt tészta, és nem is linzer, a kettő között valahol félúton. Citromos-cukros dió és házi baracklekvár, a tetejére pedig egy szép adag olvasztott csokoládé. Számomra a legszebb ebben az egészben, és egyébként az összes sütemény készítésében, ahogy az alapanyagok a sütőben életre kelnek. Hő hatására átalakulnak: a száraz lisztből ehető tészta lesz, a rétegek összeolvadnak, egységet alkotnak. Időnként elmerengek a sütőajtó előtt, követem a folyamatot. Próbáljátok ki, felér egy meditálással!
Krémek krémje
A másik rétegezési lehetőség, amikor a kész tésztát krémmel töltjük meg. Ezen sütiknek is végtelen variációja van. Egyik kedvencem a mézes krémes, majd a túrótorta, a csokitortáról nem is beszélve. Én mindig inkább a krémért vagyok oda.
Ezért gyakran rakom a rétegeket pohárba, pohárkrémként tálalva. Ehhez van bevált alapkrémreceptem, amit ízlésem szerint alakítok: mascarpone joghurttal kikeverve, esetleg felvert tojásfehérjével lehet lazítani, sok vaníliával. Ha pedig sötétebb dologra vágyom, akkor jön az olvasztott csokoládé, amit ugyancsak a mascarponéhoz keverek, és darált keksszel vagy gyümölcsökkel rakom a pohárba.
Itt pedig azt szeretem, ahogy a rétegeket egymásra építem, majd összeérnek az ízek és egy kis várakozás után ehetjük is.
A sós édes élet
Főételek esetében teljesen elhivatott vagyok a réteges kaják iránt. Magyar klasszikusaink, a rakott kelkáposzta, a rakott krumpli mellett van egy szuper olasz padlizsános étel, ami a kedvencem. Parmigiana di melanzane a neve, elkészítése csak egy kicsit időigényes, azonban igazi „comfort food” – vagyis ami simogatja a hasunkat, az otthon érzését juttatja eszünkbe és a kanapéra, takaró alá bekucorodva, egy tálból, egyetlen evőeszközzel is lehet enni. Tehát szükséges hozzá a kedvenc paradicsomszószotok, sok bazsalikommal, egyéb zöldfűszerrel, vékony szeletekre vágott padlizsán átsütve, mozzarella és parmezán, valamint türelem.
A rétegek így következnek: paradicsomszósz, padlizsán, sajt, szósz, padlizsán, sajt, az utolsó réteg padlizsánra paradicsomszósz kerüljön és jó sok sajt. Forró sütőben kb. 30-40 perc alatt összesül. Fogyasztás előtt hagyjátok hűlni. Önmagában vagy kenyérrel mártogatva, akár egy szelet grillhússal a mennyországig emel.
Próbáljátok ki, jó étvágyat!
