Egy-egy délután a barátnőtökkel, amit csacsogással, kávézással, shoppingolással töltötök, boltmustra a szezon elején vagy vadászat a szezonvégi leárazáson – ezek, még ha nem is minősülnek a legtartalmasabb kulturális programnak, de kikapcsolódást, pihenést jelenthetnek nektek. Ha a divatszakmában dolgoztok, vagy elvárás a munkahelyen a kifinomult megjelenés, akkor könnyen lehet, hogy munkaköri kötelességetek is, hogy képben legyetek az aktuális trendekkel, a boltok kínálatával. A shoppingolást kevésbé kedvelő személyek (férfiak, szülők) ugyan néha már erre is forgathatják a szemüket – „vásárlásmániások”, „plázacicák” –, de ha nem cipelitek őket magatokkal mindenáron, akkor valószínűleg ők is elnézőbben állnak a hobbitokhoz.
Ez már beteges?
Hol a határ? Lehet a shoppingolást túlzásba vinni? Igen, olyannyira, hogy a betegségnek neve is van: kényszeres vásárlási zavar (CBD – compulsive buying disorder) vagy oniománia. Az ebben szenvedő emberek (gyakrabban nők) ellenállhatatlan és kontrollálhatatlan sürgetést éreznek arra, hogy vásároljanak, még akkor is, ha ez rengeteg idejüket és pénzüket emészti fel.
A kényszeres vásárlás mellett a betegek gyakran küzdenek szorongással, szerhasználattal vagy valamilyen evészavarral is.
A hátterében komoly mentális betegségek is állhatnak, például gyökerezhet valamilyen személyiségzavarban, kényszerbetegségben, vagy lehet a vásárlás ugyanolyan addikció is, mint a drogfüggőség. A bipoláris zavar mániás szakasza is jelentkezhet eszetlen költekezés, vásárlási roham formájában. A lényeg, hogy ha ismerősötökön vagy magatokon a „shoppingmánia” jeleit veszitek észre, forduljatok orvoshoz, aki segít a számára, számotokra megfelelő gyógymód megtalálásában – ez valószínűleg gyógyszeres kezelést is magában foglal, ami a súlyos tüneteket enyhíti, illetve pszichoterápiát, ami a probléma gyökerét is segít felderíteni.
Na, jó, lehet, hogy nincs ilyen nagy baj
De honnan lehet felismerni a kényszeres vásárlási zavart, mik lehetnek a gyanús jelek, amik megkülönböztetik a betegséget az ártalmatlan shoppingolástól? Talán a legjellemzőbb jel, ami alapján szét lehet választani ezt a kettőt, az a kényszeres shoppingolás határtalansága.
Lehet, hogy szerettek vásárolni, cipőkre és ruhákra költitek minden felesleges pénzeteket, de ha üres a bankkártyátok, akkor szomorúan tudomásul veszitek, hogy a következő fizetésig bizony csak a szemeteket legeltethetitek a kirakatokon. Nem így a kényszeres vásárló!
Ő akkor is folytatja a vásárlást, ha üres a pénztárcája, ha kell, könyörög a szüleinek, barátainak egy kis kölcsönért, hitelre vásárol, vagy nem fizeti a rezsit – de vásárolnia kell!
Mivel azzal általában ő is tisztában van, hogy kicsit túlzásba viszi ezt, bűntudatot érez, és vásárlási szokásait rejtegeti. Élete a titkolózás és hazudozás köré kezd épülni: ő biztosan nem viszi el egy ilyen túrára a barátnőit, csakis egyedül vásárol. A megszerzett darabokat is rejtegeti, talán soha nem is hordja őket. Életének egyetlen örömforrásává válik a shoppingolás, ami ugyan ideig-óráig elvarázsolja őt, kielégíti a szükségletét, de a sok felesleges holmival hazaérve csak újra elönti a bűntudat és a szorongás.
Így bár a vásárlás jelenthet kellemes kikapcsolódást, a divat pedig lehet az önkifejezés formája, a shoppingmánia – kényszeres és krónikus formában – a beteg egész egzisztenciáját veszélyezteti.
Az emellé társuló egyéb betegségek súlyossága csak még egy ok arra, hogy elismerjétek e zavar létét, és észrevegyétek az erre utaló gyanús jeleket. Orvosi segítséggel kezelhető, gyógyítható betegségről van szó, így, amennyiben ti vagy ismerősötök ebben szenved, merjetek segítséget kérni!