Újra suli, házifeladatok, határidők, dogák – de sok gond van ezzel! Hatéves kortól kezdve nagyon-nagyon sokáig lehet tanulni, amitől sokszor úgy érezzük, hogy nem is januárban kezdődik az év, hanem szeptemberben. Vigasztaljon azonban az a tudat benneteket, hogy Amerikától elkezdve Japánon át mindenhol iskolába járnak a gyerekek, akik hozzátok hasonlóan gyakran teherként gondolnak eme kötelességükre. Sőt, megviseli őket. Ezek a Los-Angeles-i kis lurkók egyenesen zokognak a gondolattól, hogy újra iskolapadba kell ülni. Egy harmadik osztályba lépő kislány így fogalmazott könnyek között:
Más tanárok, más tantárgyak, minden más lesz!
Egy másik kisgyerektől megkérdezték hiányzik-e az anyukája, amire egyszerűen ennyit mondott: „Nem”. Majd másodpercekkel később zokogva rohant és ölelte meg az édesanyját, hogy ő bizony nem akar iskolába menni.
Az a jó, hogy legalább a tanárok pozitívan állnak a tanévhez, és bíznak benne, hogy ezt a tanévet (is) szeretni fogják a gyerekek. Ugyan! Szeretni az iskolát? Csomó érzés és ellenérzés kavarog ilyenkor minden hátizsáktól nehéz szívben. Emlékeztek még?
A nagyobbak pedig a legnagyobb fogadalmakkal mennek neki az ősznek:
De mielőtt nagyon megsajnálnánk magunkat az iskolakezdés miatt, jó, ha azt is tudjátok, hogy a világ szerencsésebbjei közé tartoztok, hiszen még mindig bőven vannak olyan helyek a világban, ahol kiváltságnak számít az oktatás, vagy ahol órákat kell menetelnie a nebulóknak minden egyes napon ahhoz, hogy eljussanak a suliba. Szóval?
