Mindig kell valami, amit eddig még nem láttak a többiek (a követőik), valami más, valami, ami a plakátokon vagy a celebeken már ott van, de rajtatok még nincsen.

Lehet, hogy valójában ezek a bloggerek csak kölcsönkapják a ruhákat, de a nézők / olvasók / követők számára ez nem egyértelmű. Mindent egybevéve: a következmény nemcsak a túlköltekezés, hanem a meggondolatlan vásárlás, amely azt eredményezi, hogy több ruhátok van a szekrényben, mint amennyit egy évtized alatt tisztességesen ki tudnátok használni. Mindeközben azt érzitek, nincs egy göncötök se, ugye?

Én, aki imádom a divatot, szeretek játszani a ruhákkal, és ma már nem ijedek meg attól, hogy kicsit másképp nézek ki, mint mások,

Mi az a fenntartható divat?

A fast fashion láncokat gyakran emlegetik a divatvilág gyorséttermeiként. Az Etikus Divat Fórum szerint a fenntartható divat nem gyors, nem olcsó. A bérek igazságosak, a dolgozók megfelelő munkakörülmények között dolgoznak, a munkaadók megvédik a dolgozók jogait. Az etikus divat támogatja a fenntartható megélhetést, nem célja a kizsákmányolás. Foglalkozik a mérgező rovarirtó szerek és vegyi anyagok használatával. Környezetbarát anyagokat és összetevőket fejleszt ki, és használja is őket. 2720 liter víz kell egyetlen pamutpóló legyártásához – pontosan ennyi vizet isztok három év alatt –, így odafigyel a vízhasználatra is. Újrahasznosít. Foglalkozik az energiapazarlás kérdésével, odafigyel a termelési folyamatok hatékonyságára. Figyelembe veszi az állatok jogait is, ezenkívül folyamatosan hirdeti a fenti alapelveket és a tudatosságot.

A fenntartható divat alapelveit követni nem könnyű, de legalább olyan érdekes és izgalmas, mint egy újabb kört futni a plázákban olyan ruhadarabok után, amelyeket tízmilliós darabszámban gyártottak le. Elhitetik veletek, hogy egyediek lesztek, de valójában a kolléganőtök vagy a barátnőtök pont azt a felsőt már megvette egy nappal korábban, amit ti most próbáltok. Igen, azt.

Ezek az üzletek eladják az érzést, hogy egyediek és divatosak lesztek, holott a két fogalom eleve ellentmondás. A divat minden, csak nem egyedi. (Egy időben azt is gondolták, hogy a divat minden, csak nem fenntartható, de ez a szemléletmód kezd lassan megváltozni.)

Ha van kedvetek kicsit kimozdulni ebből az ördögi körből, olvassátok el, mi mindent nyerhettek ezzel az egyetlen döntéssel.

Tudtátok, hogy egy átlagos brit háztartásban 4000 fontnyi értékben szomorkodnaka szekrényben olyan ruhadarabok, amiket egyszer megvettek, de sosem viseltek? Lehet, hogy fast fashion üzletekből származnak, vagy varrónő készítette őket, vagy secondhand boltokból kerültek a gardróbba, a kérdés itt nem az, mennyibe kerültek. Sokkal fontosabb, hogy nem viselték őket. Elsőként Lucy Siegle brit újságírónő vetette fel, hogy

A #30wears azonban Livia Firth segítségével vált igazi mozgalommá. Kérdezzetek, és ha igennel feleltek a kérdésre, vegyétek meg az adott darabot – mindegy, hogy milyen üzletből származik – igen, tényleg mindegy. Én ennél egy lépéssel tovább merészkedtem: úgy fogadtam el Livia Firth kihívását – erről bővebben ide kattintva olvashattok -, hogy közben kerülöm a fast fashion üzleteket.

Forrás:

iStock

Csak egy évig jártam ruhaipari iskolába az érettségi után, de a gyakorlatvezetőm mondata örökre az emlékezetembe vésődött. „Micsoda kókány munka!” – bontotta vissza tizedjére is a kínkeserves munkával összevarrt két ruhaelemet. Igaza volt, rémesen nézett ki a varrás, ráncos volt az anyag. Ez a mondat minden alkalommal eszembe jut, ha nem olyan az eldolgozás, olcsó az anyag, kilóg a bélés, ha a kész ruha csavarodik, tekeredik, ereszti a színét.

Vásároljatok mindig körültekintően. Nézzétek meg a címkét, olvassatok fórumokat, kérdezzétek meg az ismerőseiteket a tapasztalatokról. Egy ruhát akkor fogtok szívesen és sokáig viselni, ha szeretitek. De nehéz úgy beleszeretni egy-egy ruhadarabba, ha nincs garancia arra, hogy egy mosásnál tovább is bírja.

Szükségetek van rá? Szerelembe estetek? Unatkoztok? Csak úgy? A vásárlás – így a ruhavásárlás is – könnyen pótcselekvéssé válthat, instant boldogságforrás, amelynek kiváltó okával érdemes foglalkozni.

Shopping az utolsó vérig – Hol kezdődik a kényszeres vásárlási zavar?

Azt hiszem, nem kell bemutatnom nektek azt a kellemes izgatottságot, amikor valami csinos dologgal lepitek meg magatokat, legyen az egy régóta áhított ruhadarab, amire gyűjtögettek egy ideje, vagy csak valami apróság, amit megpillantottatok, és úgy éreztétek, ez most kell nektek! Shoppingolni jó. De vajon hol van a határ? Honnan tudjátok, ha beteges mértéket öltött a vásárlási kényszeretek?

A választ ide kattintva megtaláljátok.

Számoljátok össze, hány olcsó ruhadarab árából vehetnétek meg álmaitok méregdrágának tűnő táskáját. Gondoljátok át, valóban szükségetek van-e azokta az olcsóbb darabokra is.

A magyar divattervezőket például rendszeresen éri az a vád, milyen méregdrága ruhákat árulnak. Ha összehasonlítjátok a magasabb árkategóriás fast fashion üzletek áraival a magyar tervezők ruháinak árát, nem sok különbséget láttok majd. Nem kell tetőtől talpig magyar divatba öltözni, de izgalmas felfedezni a hazai divatipart, elmenni egy-egy divatbemutatóra, vagy benézni egy showroomba.

Amit nyerhettek: új ismerősök maguk a tervezők személyében, izgalmas darabok, amelyek tényleg nem jönnek szembe az utcán, a boldog tudat, hogy támogatjátok a hazait és egy lépéssel közelebb kerültettek a fenntartható divathoz.

Észrevettem magamon, ha turkálóban vagy vintage shopokban vásárolok, könnyebben és gyorsabban bólintok rá olyan ruhadarabokra, amelyeket amúgy teljes áron nem vennék meg soha, mert nem mindegy, mennyiért lépek ki a komfortzónámból. A turkálóból szerzett ruhadarabjaim csillognak, furcsa szabásúak, színesek (!), vagányak. Nincs belőlük sok, nem is tudom minden nap viselni őket.

Ezek a bátor ruhadarabok engem is bátrabbá és magabiztosabbá tesznek. Szerencsére a szakmám is megengedi, hogy nyugodtan kifejezzem önmagam a ruhák által is, így hétköznap is jöhetnek a flitterek és az extrémebb darabok.

Forrás:

iStock

Nemegyszer volt már szó a VOUS-n arról, milyen izgalmas ruhacserebulit tartani a munkahelyen. A szerkesztőségben mindig óriási izgalommal várjuk ezeket az alkalmakat, mert ami valakinek már uncsi, másnak igazi kincs. Ráadásul tényleg olyan jó látni, hogy valaki örül a ruháitoknak. Ha pedig van olyan ruhadarab, amelyik nem talál gazdára, eljuttathatjátok a legszegényebbeknek, akik rászorulnak minden segítségre.

Unjátok a ruháitokat? Alakítsátok át, turbózzátok fel, szabjátok át! Az internet tele van jobbnál jobb DIY-ötletekkel. Sztárszerzőnk, Takács Nóra volt a hazai DIY-mozgalom egyik úttörője, több mint ezer videó között biztosan találtok olyat, ami segít nektek. Emlékeztek még az egy tervező, egy póló sorozatunkra? Egyetlen hófehér pólót alakítottak át magyar tervezők és a végeredmény mindig lenyűgöző lett.

A divatforradalom egyik fontos – de nem az egyetlen – eleme a környezetvédelem. Nem hivatalos az állítás, de a részeredmények szerint a divatipar jelenleg a második a legkörnyezetszennyezőbb ágazat. Az olcsó anyagok előállításától kezdve a kész ruhadarabok szállításáig elképzelhetetlen módon megterheli a környezetet. Ha a fenti pontokat betartjátok, ti is hozzájárultok ahhoz, hogy kisebb legyen a szénlábnyomotok.

Mi az a szénlábnyom?

A szénlábnyom vagy karbonlábnyom az emberi tevékenység környezeti hatásának egyik mércéje. Azt mutatja meg, hogy az életmódotok mennyi közvetett és közvetlen üvegházgáz-kibocsátással jár (ennek mértékegysége a szén-dioxid-egyenérték). A karbonlábnyomotok nagyságát befolyásolja többek között a háztartásotok energiafogyasztása, hogy autót vagy tömegközlekedési eszközt használtok, mennyi és milyen tartós használati tárgyaitok vannak, mennyit interneteztek, a szabadidős tevékenységeitek mennyire terhelik meg a környezetet, de az étkezési szokásaitok és a hulladékkezelésetek is befolyásolja.

Majoros Zita az AWARE divatmárka tervezője – korábbi interjúnkat itt olvashatjátok vele. Zitáék kész ruhadarabokat alakítanak át, továbbhasznosítanak (upcycle), a régiből a környezetre gyakorolt legkisebb terheléssel állítanak elő az elődjénél még értékesebbet. Zita egyszer azt mondta, a divat túl könnyed, izgalmas, játékos ahhoz, hogy a vásárlókat terhelje a divatipar mocskos oldalával.

A 21. században azonban kikerülhetetlen kérdés a környezetvédelem, a fenntarthatóság. Ezt pedig érdemes kicsiben kezdeni, a hozzátok legközelebb álló témával. Ha az élelmiszer-pazarlás zavar benneteket, tegyetek ellene. Ha a hulladékfeldolgozás kérdését tartjátok fontosnak, legyetek zero waste nagykövetek.

A 8 + 1 jó érvem van amellett, miért ne vásároljak a divatvilág gyorséttermeiben bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Mi az a Fashion Revolution?

Kezdjük az elején: a Fashion Revolution egy nonprofit szervezet, és egy világot behálózó mozgalom. A Rana Plaza tragédiája után szerveződött Nagy Britanniában. Az alapítója Carry Somers, aki hamarosan Magyarországra látogat – akár ti is találkozhattok vele. (Még több info a Globális Fenntarthatósági Divathét honlapján.) A mozgalom az átlátható divatiparért küzd, mert az átláthatóság alappillére a fenntartható, etikus divatnak.

Többféle megoldás létezik. Magánemberként sok-sok mindent tehettek és hivatalosan csatlakozni sem kell. A Fashion Revolution oldalán sok-sok ötletet kaphattok, én megmutatom a kedvenceimet.

Az első és legfontosabb, hogy elhiggyétek, hogy rengeteget tehettek. Az a csepp a tengerben, aminek most gondoljátok magatokat, nagyon sokat jelent. Sok cseppből csermely lesz, patak, folyó, folyam és végül az óceán maga.

A Csatlakozzatok a Fashion Revolution mozgalomhoz! – Jó, de hogyan? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

„Sosem voltam egy shoppingbajnok; nem vagyok konfekcióméret, túl türelmetlen is vagyok a próbálgatáshoz, az öltözőfülke tükre pedig mindig elborzasztott, így rákaptam az online vásárlásra.

Forrás:

Pixabay.com

Csak néha vásároltam turkálóból, illetve egy nagyon csinosan öltöző barátnőmnek a megunt ruhatárából is szemezgettem – mondjuk azok jó kis csajos délutánok voltak. Én is halmoztam, e téren a tudatosság abszolút hiányzott a gondolkodásomból, szerintem bele se gondoltam, hogy milyen környezeti hatása van egy póló előállításának. Volt, amire szükségem volt és volt bőven olyan cuccom, amik tényleg csak a helyet foglalták.

2017-ben gyesen voltam a kisfiammal, korlátozott bevétellel; akkor találtam rá többek között a blogodra és az ‘Egy évig nem vásárolok ruhát’-kihívásra.

Többféle motivációm volt, egyrészt a bevételkiesés miatti kiadás-minimalizálás, másrészt a tudatosság erősítése ebből a szempontból is – én is beleestem a ‘megveszem-nem hordom-kidobom’ mesterhármasba; nagyon szégyelltem magam érte. És persze kíváncsi voltam, kibírom-e, merthogy a ’tiltott gyümölcs’ mindig vonzóbb, hiába már akkor sem vettem ruhát hónapok óta és nem hiányzott.”

A Patrícia egy évig nem vásárolt ruhát: „Beleestem a megveszem, nem hordom, kidobom mesterhármasba” bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A #30wears kihívásról bővebben itt >>> olvashattok.

A #30wears kihívásnak természetesen számos kritikája akadt. Vannak olyanok, amelyek szerint a 30 túl kevés, miért nem inkább 300 vagy még annál is több? A kihívás Nagy-Britanniából indult, ahol a fogyasztás emberi ésszel felfoghatatlan méreteket ölt, minden buliba új ruha kell, az Oxford Streeten hömpölyög a tömeg, a ruhák néhány hetet töltenek a gardróbban, majd száműzik is őket. Számukra tényleg a harmincas szabály lehet kihívás, Magyarországon valószínűleg kalkulálhatnánk egy új számot. Más kritikák szerint nem szabadna minden ruhadarabot egy kalap alá venni, hiszen egy bugyit vagy zoknit jó esetben bőven többször viselünk harmincnál, míg egy alkalmi ruhadarab vagy elegánsabb holmik esetén ez szinte kivitelezhetetlen.

Én levélben, üzenetben számtalan visszajelzést kaptam arról, hogy a harmincas szabály sokaknál itthon is működik. Aki először hall a divatipar árnyoldalairól, szeretné tudatosabbá tenni a ruhavásárlását, annak ez óriási segítség lehet. Azoknak talán kevésbé, akik elhagyták a belépő szintet, és érdekelni kezdte őket a minimalizmus, a zero waste, így a kapszulagardrób témája is. Ott már bőven nem 30-as szabályról beszélünk. Nekik inkább a kiegészítések lehetnek fontosak.

Mielőtt megvásárolsz egy ruhát, ne csak azt a kérdést tedd fel, hogy viselnéd-e legalább harmincszor, hanem ezeket is:

• Olyan minőségű, hogy kibír legalább 30 mosást?
• Fél év múlva is szívesen felveszem majd?
• Egy év múlva nem lesz ciki felvenni?

Akkor lássuk a szetteket! (Nem lesz mind díjnyertes, nekem is vannak kedvenceim, és van, amire azt mondom: soha többet!)

Az összes képért kattintsatok ide >>>

Forrás:

Mészáros Virág

Az összes képért kattintsatok ide >>>

Forrás:

Mészáros Virág

Az összes képért kattintsatok ide >>>

Forrás:

Mészáros Virág

Az összes képért kattintsatok ide >>

A Egy alkalmi ruha 29 másik élete bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Mitől több, mint egy garázsvásár? Mitől más, mint egy turi? Miért ad más hangulatot, mint egy gardóbvásár? „Mert valójában egyik sem. Ezeknél mindig magasabbra pozícionáltuk azt, amit kitaláltunk. Nincs bajunk az előbbiekkel, mi is vásároltunk már mindenhol, de itt tényleg a butikélményt szeretnénk erősíteni. Nálunk van érkezéskor fröccs vagy limonádé welcome drinkként, van próbafülke. Más a vásárlói élmény is: egy helyen kell fizetni, nem kell az árusokkal beszélgetnie annak, aki nem szeretne.

A Lakásbutik szervezői: Rózsa, Zsófi és Orsi

Forrás:

Mészáros Virág

Úgy alakítottuk ki, hogy vásárlóként neked minél egyszerűbb legyen vásárolni. Egy helyen vannak a cipők, egy helyen az 1000 forint alatti ruhák. Külön válogattuk a nagy, a kicsi és az M-L méreteket. Szerintem sok introvertált emberben van egyfajta gát. Bár szívesen vásárolna használt ruhát, nem szeretne odamenni az árushoz kérdezősködni, kellemetlennek érzi visszaadni a ruhát, ha nem tetszik neki. Ezt a stresszfaktort szerettük volna kiiktatni” – magyarázza Zsófi. Az interjút két héttel a vásár előtt vettük fel, a lányok ilyenkor már javában benne vannak a szervezésben. Teljes állás mellett napi 1-2 óra plusz munkát jelent ez nekik, mégis imádják.

„Órákat tudunk mesélni a különböző ikonikus ruhadarabokról, amelyeket évekig nem sikerült eladni, de amikor mégis, akkor népünnepély tört ki. Ott van például a rendszeresen visszatérő ‘Siófok’, ami egy pink, hegyes orrú, magas sarkú cipő volt. Na, arról soha nem gondoltuk volna, hogy valaha eladjuk. És mégis!” – mesélik, majd jönnek az újabb sztorik az eladhatatlannak hitt ruhákról.

Az interjú folytatását ide kattintva olvashatjátok >>>

A „Itt minden ruhának sztorija van” – Egy hely, ahol válogatott használt ruhákat vásárolhattok bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A Messzelátósokkal 2018 szeptemberében működtünk együtt – nem először, hiszen a nyár eleji Simlicity Fesztivált is ők szervezték. Közös munkánk eredménye egy 15 lépésből álló kalauz, amelynek segítségével rendszerezhetitek a ruhatáratokat.

Eredetileg “Őszi kapszularuhatár 15 nap alatt” volt a kihívás címe, mert ez “kattintékonyabb”, több érdeklődöhöz eljut a kihívás és az egyesület híre is. A címet azért szelídítettem meg a blogon, mert a tippek érvényesek ősszel, télen, tavasszal is nyáron is – értelemszerűen bizonyos szavakat kicserélve. A 15 nap pedig sokkal inkább 15 lépés, amely akár hetekig is tarthat (az éveket nem írom, mert megijedtek).

A kapszularuhatár csak akkor működik, ha megtaláltad a stílusodat, ha az a néhány ruha maximálisan passzol az életedhez, a feladataidhoz, a színtípusodhoz, a testalkatodhoz, de még a mosási szokásaidhoz is. Anélkül nincs minimalista gardrób, hogy ne vázolnád fel, milyen helyzetekben kell megfelelned nap mint nap.

A feladat: nézd végig egy heted a naptáradban. Írd össze, milyen eseményeken veszel részt, mivel közlekedsz A-ból B-be, mennyit kell cipekedned, hányszor mosol egy héten, hányszor váltanál ruhát. Számold össze, minimum hány különböző szettre lenne szükséged mosástól mosásig. Arra is gondolj, hogy tavasszal és ősszel változékonyabb az idő – és sajnos, az utóbbi években a nyár eleje is hűvös, a vége pedig pokolian meleg.

Válaszd ki a szekrényedből azt az 5 ruhadarabot (benne lehet cipő és táska is), ami nélkül nem tudnád elképzelni a ruhatáradat!

A Kapszulagardrób 15 lépésben bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Szeptember 23-án adták át a fenntartható divat Oscar-díját Milánóban. Az esemény azért is nagyon fontos, mert nemcsak az olasz divatot népszerűsíti, hanem az innovációt, a kézműves hagyományokat, a kis manufaktúrákat. A legjobb innovációnak járó díjat a Frumat kapta, amely almából készít bőrszerű alapanyagot. Az almatáskákról mi is írtunk korábban, nézzétek csak! De komoly díjat kapott a The Woolmark Company is, amelynek oldalát böngészve kiderül, hogy gyapjúból például sportruházat is készülhet.

Az eseményen egyébként tiszteletét tette Julianne Moore színésznő, akinek lila Ferragamo ruhája újrahasznosított PET-palackból készült, az alapanyaf a perPETual nevet kapta.

Alison Brie a Miu Miu GOTS-minősítéssel rendelkező organikus selyemből készült ruháját választotta, bár a kommentelők szerint organikus selyem nem létezik.

Cate Blanchett egy Stella McCartney ruhát választott a 2014-es kollekcióból.

Cindy Crawford Versace ruhája szinte minden négyzetcentiméteren kézi munka. Az alapanyaga organikus szatén és GOTS-minősítéssel rendelkező selyem.

Alessandra Ambrosio ruhája újrahasznosított poliészterből készült.

Sara Sampaio organikus selyemruháját az Alberta Ferretti divatház készítette.

Livia Firth egy 1981-es Laura Biagotti ruhát viselt.

A vendégek óceáni hulladékból készült vörös szőnyegen vonultak fel. Az alapanyagot az a cég készítette, ahonnan az Undersea Bikini magyar márka is megvásárolja az alapanyagait.

A Ahol a vörös szőnyeg is óceáni hulladékból készül bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Ezek után következett a tanácsadás gyakorlati része. Én voltam az első delikvens négyünk közül és meglehetősen izgatottan ültem be a tükör elé. Eszter rám adott egy nagy fehér köpenyt, amilyet a fodrászok használnak, és egy fehér kendőt is a fejemre kellett tenni, hogy ne látszódjon ki a hajam, mert az megzavarná a döntést, hiába természetes a színe.

Egy dobozból előkerült számtalan kendő a színek különböző árnyalataiban, és mindegyiket megnéztük, milyen hatással van az arcomra és a szememre. Két-két szín közül kellett azt kiválasztani, amelyik kiemeli a szemem csillogását, amitől üdébbnek tűnik a bőröm, kevésbé karikásnak a szemem és nem sápaszt le vagy szürkít be. Először a fehér árnyalataival kezdtünk, majd következett az univerzális sötétkék (ami mindenkinek jól áll), majd a fekete és a barna.

Forrás:

depositphotos

Egyértelmű volt, hogy fehérből a hófehér áll jól, a fekete is rendben van, de a barna száműzetésbe került, mert borzasztóan öregít. Majd sorban következtek a színek olyan sorrendben, ahogy szerettem volna. Nagy örömömre a bordó bennmaradt a kupacban, és kiderült hogy az élénk rózsaszín sem áll tőlem messze, bár eddig sosem mertem viselni. Sajnos a púderrózsaszín nem az én színem (legalábbis pólóként, blúzként), hiába szeretem annyira. Korábban is éreztem egyébként, hogy sápaszt, de amikor nagyon le voltam barnulva, szerettem viselni.

Szegény lilával előítéletes vagyok, de mint kiderült, bőven elfér a ruhatáramban, főleg a sötétebb árnyalatai. Szerencsére a sötétzöldet sem kellett kidobni és sötétkéket is bátran viselhetek, ha ahhoz van kedvem. Ami igazán meglepett az az élénksárga. Talán majd egyszer kipróbálom, de egyelőre nagyon kívül esik a komfortzónámon; először inkább a pinkkel kísérletezek. Ha pedig ékszerre vagy fényes, csillogós anyag választására kerül sor, egyértelmű, hogy az ezüst mellett kell döntenem. (Az aranyat úgysem szeretem. :D)

Az összefoglalást és a 7 meggyőző érvet a blogomra kattintva olvashatjátok el >>>

A Miért jó a színtanácsadás? – 7 egyszerű érv bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Miért pont mokaszin?

„Mindig is szerettem kézműveskedni, állandóan karácsonyfadíszeket csináltam, kézzel varrtam, a lakásba apróságokat készítettem. Valamit mindig kell matatnom, ez a nagyszülői véna” – mondja Erika, miközben körbevezet bennünket a házban, amelyben az utolsó falikar is a Vateráról vagy a Jófogásról származik, minden másodkézből van, mégis olyan, mintha egy lakberendezési magazinba kerültünk volna. Meg sem lepődök, amikor Erika elmeséli, hogy óriási Pinterest-fan, állandóan bújja az ötletekért. Pont ajándékot szeretett volna készíteni a keresztfiának, amikor megakadt a szeme egy babamokaszin szabásmintán.

Volt egy régi műbőr nadrágom, amelyet már nem hordtam egy ideje. Ebből szabtam ki az első mokaszint, amit meg is varrtam kézzel.

Nagyon jól nézett ki, de nem adtam neki oda, mert végül vékonynak találtam az anyagot, viszont elkezdtem keresni a bőr alternatíváit. Én magam nem viselek bőrt, még ajándékba sem adok bőrből készült dolgokat” – mondja Erika, miközben a lakásban található műhelysarokban nézegetjük az aprócska cipőket.

Forrás:

Mészáros Virág

Hét éve vegetáriánus, a vegánságot pedig van, amiben tudja tartani, de van, amiben nem – a mézes puszedlit például egyenesen imádja, és a tojásrántottát is megeszi. Amikor erről kezdünk beszélgetni, kiderül, hogy bőrből vagy gyapjúból készült termékeket nem vásárol, és ha választani kell a bőr vagy a műbőr közül, akkor: „inkább az életet választom, és műbőrt veszek. De nincs nálam a bölcsek köve, hanem ez az én döntésem, az én gondolkodásom és az én ruhatáram. Én azt gondolom, minden alternatívába bele lehet kötni: az óceánból kihalászott műanyag is műanyag, de mégis jobb táskaként, cipőként vagy fürdőruhaként, mintha az óceánban ringatózna.

Mégis bele lehet kötni, mert ilyenek az emberek. Már csak azért is, hogy a saját kognitív disszonanciájukat csökkentsék, hogy ők miért nem tesznek semmit a környezetvédelemért.”

Forrás:

Mészáros Virág

Egy márka születése

Pont a vegetáriánus életmód és felfogás, a bőr kerülése vezette először a textilbőrök irányába. Az első, ajándékba is adható mokaszint már textilbőrből készítette. A férje és a barátnője azonnal elkezdték unszolni, hogy foglalkozzon mokaszinkészítéssel, kézműveskedéssel, de Erika először ellenállt.

Miért? A választ elolvashatjátok ide kattintva >>>

2017 legmenőbb trendje: bőrdzseki ananászból és puha pulcsi PET-palackból

Amikor a textiliparon belül zajló kizsákmányolásról van szó, gyakran leragadunk a ruháinkat kiszabó, összeállító dolgozóknál, akik alternatív munkalehetőség hiányában a legtöbbször borzalmas körülmények között végzik a napi 12–16 órás munkájukat. A ruha előállítása azonban nem itt, hanem az alapanyagnál kezdődik. Aki tudatosan vásárol ruhát, próbál arra is odafigyelni, hogy például az őt körbeölelő téli pulcsi vagy oversize kendő története honnan indult. Folytatás >>>

A „Meggyőződésből használom a Piñatex®-et, nem azért, mert olyan fancy” – A Tender Toes slow márka tulajdonosával beszélgettem bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Von Wong multimédia művész és Laura Francois, a fenntartható divat egyik élharcosa együtt bukkantak rá az épületre, ahol egykor több ezer ruhagyári munkás dolgozott. A falak között rengeteg félig elkészült ruhára bukkantak, amelyek majdnem tíz éve álltak ott. Laura előadásaiban rendszeresen elmondja, hogy a fast fashion uralta divatipar az egyik leginkább környezetszennyező az iparágak között. Az utóbbi időben azt lehetett mindenhol olvasni, hogy az olajipar után a második legkörnyezetszennyezőbb, de a hivatalos statisztikák szerint a negyedik helyen áll.

• egy vízesést, amely azt a 2720 liter vizet jelképezi, amely egyetlen pamutpóló gyártásához kell.

Forrás:

©Von Wong

• a levegőt, amelybe a becslések szerint a ruhagyártás miatt 2030-ra egy év alatt 2.8 milliárd tonna szén-dioxid kerülhet (ez több mint amennyit 230 millió autó kibocsát).

Forrás:

©Von Wong

• a földet, amelyen évente 70 millió fát vágnak ki, hogy a ruháink nyersanyagává váljanak.

Forrás:

©Von Wong

Összesen 2500 kiló ruhát használtak az installációhoz, amennyi ruhát kilóban egy átlag amerikai lakos birtokol élete során (na, nem egyszerre).

Felmerül a kérdés, miért nem hasznosították másképp a ruhákat, miért nem újrahasznosították őket, vagy adományozták el?

Az újrahasznosítás ebben a pillanatban nem olyan egyszerű, mint például más anyagok esetén. A textilek többsége ma már kevert szálas, így sokkal nehezebb ezeket az anyagokat kezelni, nincs még megfelelő technológia arra, hogy valamennyi anyagtípust újrahasznosíthassuk. Ráadásul jelenleg sokkal több ruha kerül gyártásra, és sokkal többet dobunk el annál, amennyit újra tudnánk hasznosítani.

Az adományozás sem lehetett megoldás: egyetlen ruha sem volt hordható állapotban, ráadásul tíz év alatt érte őket kosz, por, rágcsálók éltek a zsákokon. Az adományozással kapcsolatban még annyit, hogy az adományruha sokszor megöli a szegény országok helyi textiliparát, amely nem képes felvenni a versenyt a ruhaadományokkal. Természetesen adományba lehet és kell is ruhát adni,

Meg tudjátok mondani, melyik cipő a drágább?

Tiniként épp a legmenőbb ruhámban billegettem magam, amikor anyu megjegyezte: „Ez az én lánykoromban is divat volt.” „A lánykorában, mi? Nem is volt lánykora!” – gondoltam duzzogva, kicsit biggyesztettem a számat, aztán megvontam a vállamat, és örültem a menő ruhámnak. Rendesen sokkolt, amikor újra divat lett a chocker, a kockás ing, a fehér ingre kombiné, a Martens. Hiába, minden visszatér, a tervezők inspirálódnak. De mi van akkor, amikor ez az inspiráció már inkább másolás, és nem is a korábbi évtizedekből, hanem egymástól koppintanak? Folytatás ITT!

A Káprázatos szobrok készültek egy emberéletnyi ruhából bejegyzés először Vous-én jelent meg.