Az igazi magyar kenyér nekem a nagymamámat jelenti. Látom, ahogyan áll az otthonkájában a falusi házának konyhájában, a hóna alá kapja a kerek, kétkilós óriást, és kanyarítja a vaskos szeleteket a nyári vakáción nála állomásozó négy unokájának. És az is, ahogyan tátott szájjal figyeltük, hogy a dinnye mellé is szel egy kétujjnyi karéjt. Az én emlékeimben már csak az él, hogy reggelente a kenyérgyárba biciklizett el a sós kifliért és kenyérért, de korábban minden héten saját maga dagasztott és sütött négy gyermekének, akiket egyedül nevelt fel.