Az építkezésen, ahol már csak a fű nőtt, ott árválkodott egy női vállfa. Vastag ceruzával ráírva tulajdonosának neve: Erzsébet Jánosné. A vállfa megkopott, látszott rajta, hogy régóta állhatott ott a homokbuckák között. Senkinek sem tűnt fel, hiszen apró volt. Nekem ma mégis feltűnt. A ceruza vonalak. Ahogy a nevet belevésték a vállfába – írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.