A legnehezebb dolog szerintem a világon felismerni a pillanatot, amikor meg kellene állni. Mert ha nem, akkor késő, elszabadul a pokol, jönnek a kalóriák, a kiabálás, szóval a következmények.

Hazaesünk a munkából, éhesen, nyűgösen, fáradtan, a gyomor pedig korog. Legfeljebb fél órát szánunk a vacsorára, ami általában szendvics, saláta, netán az ebéd maradéka. Menjünk ezen picit túl! Tojás mindig van otthon.

A félórás vacsikat nagyon szeretjük a tévéből, na de valóban elkészíthetők ennyi idő alatt? Éhségünk sokszor csak ennyit bír ki, és ugye szeretjük a gyors megoldásokat.