Gyerekkorom óta szerettem enni. Mindig kitörő örömmel vártam, hogy menjünk a nagymamámhoz, mert egyet jelentett a kedvenc desszerteimmel, imádtam a karácsonyt, és mindig kitartóan könyörögtem anyának a boltban, hogy csak most az egyszer vegyen nekem csokit, de tényleg csak egyszer. Mára azonban az étellel való kapcsolatom 180 fokos fordulatot vett. Mégis mi változott?

Ha az utcán sétálva szembetalálkozol egy hatalmas pulcsival, amiből két szempár villan ki, kérlek, ne ijedj meg, és ne is ítélkezz! Csak én vagyok az és a múltam terhe.

Emlékeztek még az első szerelem keserédes érzésére? Amikor a suli folyosóján izgatottan, remegő lábakkal és pillangóval a gyomrotokban néztetek a kiszemeltetekre? Akkor most jól figyeljetek, mert ha hiszitek, ha nem, van pár dolog, amit tanulhattok ebből az időszakból!