Nem vagyok az a kifejezetten csit-csetelős, csevegős típus, sőt, sokszor bújok Mogorva Márta bőrébe, de amikor olyan passzban vagyok, szeretek csevegni. A patikában, az eladóval, a pincérekkel, a sorban előttem vagy mögöttem állóval. Nem tart az egész egy percnél tovább – sokszor van, hogy annyi se. De utána jobban érzem magam.