A Bliss Alapítvány fontos szerepet töltött be az életemben. Még az első egyetem mellett jártam oda önkénteskedni, és az ott töltött idő adta meg nekem a löketet ahhoz, hogy belevágjak a gyógypedagógiai tanulmányaimba. Most, több mint öt év elteltével, nem hétköznapi embereket hoztam nektek onnan.

Tapintatlanság a bámulás, tapintatlanság a hangos sajnálkozás, és tapintatlanság az is, ha szándékosan nem nézünk oda. Pont oda: a sérülésre, a másság különös jegyeire. A sérült emberekre.