Az egész csak néhány hónapnak indult 2016. október 11-én. Akkor írtam le először egy cikkben itt, a VOUS-n, hogy év végéig biztosan nem vásárolok ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket. A többi – ahogy mondani szokás – történelem. A néhány hónapból fél év, majd egy év lett, nekem pedig a mai napon lejár a fogadalmam. Hogy érzem magam? Mit veszek először? Mi a következő lépés?

A Martin Greenfield Clothiers nem csak egy szimpla gyár, ahol tucatszámra készítik az ugyanolyan ruhákat. A hely tulajdonosa, a 88 éves Martin ugyanis szívvel-lélekkel, heti 6 napot dolgozik itt, pedig a szakmát még egy koncentrációs táborban tanulta meg. Most ő mesélte el történetét.

Mérgező anyagoktól, vegyszerektől felhabzott indiai folyókat nézek a monitoromon. India és Banglades határán álló hatalmas vágóhidakat. Lehetetlen körülmények között robotoló munkásokat egy indiai ruhagyárban. Divatrajongóként, vásárlóként, de még talán hobbivarrónőként is azt gondoljuk, hogy ruhát készíteni nem a világ legveszedelmesebb dolga. Azok a német és angol dokumentumfilmek, amelyeket az elmúlt hónapokban néztem végig, mind rácáfolnak erre. Megmutatják a divat flitteres, kristályokkal, gyöngyökkel kivarrt felszíne mögött álló gépezet mocskát.