Előítéleteink mentén gondolunk csupán a rabokra, akik bűnt követtek el, ezért a rács. Azt, hogy jogos-e az elzárás, nem tisztünk mérlegelni, nem mi döntünk élet, halál, szabadság fölött. A felmentés se feladatunk. De emberséget gyakorolhatunk akkor is, ha a velünk szemben álló ember bűne fel sem fogható.

Csütörtökön több közösségi oldalon is belefutottunk egy blogbejegyzésbe, amiről érdemes beszélni. Érdemes, mert olyan dologgal foglalkozik, amivel itthon még eddig talán senki más nem próbálkozott. Érdemes, mert megható, megrázó, és egyben különleges, mire is képes egyetlen ember egy másikért. Lássuk hát, miről is van szó!