Az egyetemen több barátot szereztem a gólyatáborban és az évek során, aminek köszönhetően megismertem a fiút, aki felajánlotta számomra a nem mindennapi lehetőséget. Több közös óránk volt, viszont csupán a nevét tudtam, mást nem.

Bár hízelgő volt a próbálkozása, esélyét sem láttam arra, hogy komolyan vegyem. Ez azonban megváltozott akkor, amikor felajánlotta számomra, hogy megírja helyettem a szakdolgozatomat, ha lefekszem vele. Először azt hittem, csak hülyét akar belőlem csinálni, ám ő határozottan állította, hajlandó ezt megtenni csak azért, hogy az ágyába kerüljek.

Nem gondoltam volna, hogy ténylegesen véghez fogja vinni a tervét, azonban pár héttel később felkeresett, és megkérdezte, pontosan miről szeretnék írni, valamint hogy mikor lenne időm egyeztetni vele a részleteket.

Még ekkor sem hittem, hogy ez ténylegesen meg fog történni, a srác akaratereje miatt azonban úgy éreztem, nem hagyhatom ki a felkínálkozó lehetőséget.

Forrás: Canva

Megegyeztem vele, hogy akkor fogok vele lefeküdni, ha már elfogadták az általa írt munkát, és csak annak megvédése lesz hátra.

Beleegyezett, majd hozzátette, számára nem probléma, neki megéri úgy is, ha várnia kell.

Mindent a tervek szerint bonyolítottunk le. A konzultációk előtt mindig egyeztettem vele, meglepő módon mindent előre eltervezett, és igyekezett a stílusomnak megfelelő dolgozatot készíteni.

Amikor először olvastam a javított, leadásra kész szöveget, leesett az állam. Tökéletesen megírta, a konzulensem is megdicsért, hogy milyen minőségi munkát állítottam össze.

A közös munka után szinte már vártam, hogy megtörténjen az esemény, hisz őszintén bevallva megkedveltem a srácot a sok együtt töltött idő után.

Legnagyobb meglepetésemre az év végére kimondtuk, hogy együtt vagyunk, és azóta is, lassan fél éve nevetünk azon, milyen kitartó módon igyekezett, hogy a lustaságomat kihasználva időt tölthessen velem, valamint hogy az ágyamba is beférkőzhessen…

Panni történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.

A Lefeküdtem egy sráccal, hogy megírja a diplomamunkám bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Titkok utcája

Forrás:

Alexandra

Felicia Anna 30 éves és prostituáltként dolgozik Amszterdamban. A meló mellett pedig arra is időt szakít, hogy vezesse a Behind the Red Light District nevű blogját, ahol arról ír, milyen az élete a vöröslámpás negyedben. A Felicia Anna természetesen álnév, és igazán személyes adatokat nem is ad ki magáról, ám mivel több holland és angolszász lapnak is adott már interjút (többek között a The Guardiannak is), úgy tűnik, tényleg létező személyről van szó. Sajnos már nem beszél újságírókkal, elmondása szerint minden felmerülő kérdésre választ kaphatunk a blogból, így mi is a bejegyzéséből szemezgettünk. 

A lány célja egyébként a bloggal, hogy eloszlassa a tévhiteket, ami ezt a szakmát és a munkakörülményeiket övezi. Nem mellesleg pedig aktív tagja a holland szexmunkások szakszervezetének (PROUD), aminek célja, hogy segítse a lányokat, visszaszorítsa az emberkereskedelmet és ledöntse a prostitúciót övező előítéleteket. Persze mint az élet minden területén, itt sem lehet két egyforma történetet találni, így nagyon fontos leszögezni, hogy Felicia is csak a saját szemszögéből ír. 

Felicia már a blog elején tisztázza: ő azon lányok közé tartozik, akik önszántukból mentek ki Hollandiába. „Pontosan tudtam, mit fogok itt csinálni, senki nem hazudott nekem arról, hogy táncosnő vagy felszolgáló leszek és senki nem kényszerített erre a munkára. Tudtam, hogy prostinak megyek ki egy olyan országba, ahol ez a munka legális” – ezekkel a szavakkal kezdte az egyik első bejegyzését 2014-ben, mikor már négy éve dolgozott a vöröslámpás negyedben. 

Azt is hozzáteszi, hogy a dolog persze nem ennyire egyszerű, hiszen a munkához kellenek a megfelelő papírok és bejelentett lakcím is. Az ő esete a szerencsésebbek közé sorolható, hiszen egy fiatal pár segített neki mindebben, akiknek persze fizetnie kellett ezért, ám nem uzsorásokkal hozta össze a sors, így hamar vissza tudta fizetni nekik a kölcsönöket.

Hiszen egy prostituáltnak mindent magának kell fizetnie, olyan, mint egy egyéni vállalkozó. Ő veszi meg a ruháit, fizeti az adóját és persze az ablakokat sem adják ingyen. Ezeket a bordélyházak üzemeltetőitől kell bérelni.

Nyilván, amire mindenki a legkíváncsibb, hogy mi is történik igazából akkor, amikor egy kuncsaft kinézi a neki tetsző lányt, és a függöny leereszkedik az ablakra. Gondolhatnák azt, hogy na, mi lehet? Szexelnek, esetleg valami bizarr kéréssel fordulnak a lányhoz. Ez nagyjából fedi is az igazságot, ám Felicia meglepő adatokkal szolgál ezen a téren.

„Több olyan vendégem van, akivel végül nem szexelek, mint azok, akikkel igen” – írja, majd meg is magyarázza ezt a meglepő tényt. „Nagyon sokan totál betépve vagy részegen jönnek be és ezért nem tudnak teljesíteni, és ott vannak azok is, akiknek azért nem áll fel, mert annyira zavarba jönnek. Sőt, vannak olyan pasik is, akik egyáltalán nem is akarnak szexelni, csak arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket, vagy csak végre feltehessék az összes kérdésüket a prostitúcióról egy 'hivatásosnak'. (Ez egyébként nem túl olcsó mulatság, hiszen 15 perc egy prostival 50 euróba kerül – a szerk.)

Furán hangozhat, de a munkaidőm jelentős részét inkább azzal töltöm, hogy pszichológust játszom, mint hogy szexelek.

Persze azért ne legyenek illiúzióink, sok pasi van, aki tényleg azért keresi fel a vöröslámpás negyedet, hogy kiélhesse azokat a vágyait, amiket otthon nem tud. Igen, itt jön a képbe főleg a szado-mazo, és sok olyan meleg férfi is van, aki heteróként él, éjjel pedig vibrátorok segítségével prostiknál keresi azokat az élményeket, amiket egy pasi adhatna csak meg nekik. „Végezetül pedig vannak azok a férfiak, akik tényleg csak a szexért jönnek be és össze is jön nekik. Ez nagyjából a klienseim 30 százaléka” – olvasható a blogon.

Forrás:

iStock

Amit viszont talán a legnagyobb homály övez, hogy mit csinál egy prostituált, mikor nem dolgozik? Egyáltalán van olyan, hogy nem dolgozik? Nyilván ezekre a kérdésekre is különböző válaszokat adhatnak a lányok, de Felicia a maga részéről részletesen beszámol arról, hogyan telik egy átlagos napja.

„Dél és 2 között ébredek, és az első dolgom, hogy megigyam a kávémat. Anélkül nem funkcionálok. Nézek egy kis tévét, aztán pedig ellátom a házkörüli teendőket. Bevásárolok, takarítok, ilyesmik, amíg a pasim haza nem ér a munkából.” Ilyenkor van pár órájuk együtt a szerelmével, majd este 9-kor elindul munkába. Ekkor felveszi az ablak/szoba kulcsát, ahol átöltözik, kifesti magát és megcsinálja a haját, hogy 10 körül széthúzza a függönyt és megkezdje a műszakot.

Minden munkanap más. Van, hogy azonnal jön kuncsaft, máskor fél órát vagy egyet  várok az elsőre, de rosszabb napokon másfél órát is. Amíg várakozom, általában cigizek, energiaitalt vagy vizet iszom és telefonálok a pasimmal meg a többi lánnyal.

Az, hogy meddig maradok attól függ, mennyire pörgős az éjjel, de általában hajnalban, mikor már kezdenek kihalni az utcák én is hazamegyek. Nagyjából így ismétlődnek egymásután a napok” – meséli Felicia, aki egyébként heti öt napot dolgozik, így van két napja pihenni is. (Természetesen nem hétvégén, hiszen azok általában a legtöbb munkával és pénzzel kecsegtető időszakok a héten.)

És hogy szét lehet-e választani a munkát és a magánéletet ilyen helyzetben? Felicia esetében ez nem teljesen sikerült. A pasiját ugyanis kuncsaftként ismerte meg. Miután egymásba szerettek, hamar össze is költöztek, és elmondásuk szerint az első időben voltak súrlódások a lány munkája miatt. Mostanra azonban a férfi elfogadta, hogy nem tulajdonolhatja a szerelmét és nem mondhatja meg neki, mit csináljon, így inkább segíti a szakszervezetes munkájában, sőt, a blogot is ő gépeli le, hiszen jobban tud angolul, mint a lány.

Felicia mostanra már hat éve dolgozik prostituáltként, és az egyik utolsó interjújában beszélt arról, hogy se nem akarja, se nem lehet ezt örökké csinálni. Elmondása szerint most már elkezdte azt érezni, hogy besokallt, főleg attól, hogy egyre kevesebbet keres. Visszaemlékezve azt mondja, hogy mikor 2010-ben elkezdett dolgozni volt, hogy 1000 eurót is megkeresett egy éjjel, ma már viszont csak pár száz jön össze. Ennek a pontos okát nem sikerült megfejtenie, de azt vette észre, mintha a turisták – akik a kuncsaftjai többségét teszik ki –, szegényebbek lennének.

Ennek ellenére nem úgy tűnik, hogy Felicia a közeljövőben abbahagyja a munkát, hiszen arra a kérdésre, hogyan tovább, nem tud választ adni. A két dolog, amit biztosan tud, hogy szeretne visszamenni Romániába és bordélyházat nem akar nyitni, de arra nincs terve, mit csinálna otthon, hiszen bármilyen üzlethez komoly tőkére és némi képzésre lenne szüksége, azt viszont nem tudja elképzelni, hogy visszaüljön az iskolapadba. Így pedig egyelőre marad a munka a vöröslámpás negyedben.

A „A kuncsaftjaim nagy részével nem is szexelek” – ilyen egy prostituált átlagos napja Amszterdamban bejegyzés először Vous-én jelent meg.

„A modern kori rabszolgaság áldozatai” – ezzel a kifejezéssel illethetjük azokat az embereket, akik bármilyen erőszakos, bántó vagy kiszolgáltatott cselekedetnek estek valaha is az áldozatává. Sajnálatos módon nap mint nap derül fény olyan történetekre, bűncselekményekre, melyeket egyszerűen fel sem foghatunk, sőt el sem hihetünk, hogy ilyenek megtörténhetnek. Lehet szó gyerekekről, fiatal lányokról, felnőttekről ez a kiállítás bebizonyítja, hogy senki sem tehet arról, ami vele történt és nekünk inkább mellettük kellene állni, mint ítélkezni felettük.

Forrás:

Nagy Szandra

A kiállítás tulajdonképpen négy témára helyezte a hangsúlyt a kiállítóterek kialakításánál. Az első helyszín az úgynevezett információs tér. A kiállítás alkotói itt voltaképpen képek segítségével teremtik meg számunkra azt a valóságot, ami a mindennapokban is körülvesz minket, mégsem veszünk tudomást róla. A fotókon bántalmazott gyerekeket és nőket jelenítenek meg, melyek átadják a látogatónak mindazt, amit éreznek: a csapdába esést és a tehetetlenséget. Bennem olyan mély benyomást keltettek, hogy én magam is átéreztem a képeken szereplő nők félelmét és szorongását.

Forrás:

Nagy Szandra

Innen vezet az első útvonal a fogság felé. Az épület pincéje szolgáltatja a helyszínt (minden elismerésem annak a kreativitásáért, aki kitalálta a párhuzamot a pince és a fogság között), nem is kell mondanom, tiszta libabőr voltam végig, amíg lent voltam. Kisfilmek mesélik el, milyen nehéz vagy megoldhatatlan feladat megszöknie egy olyan embernek, aki rossz családi körülmények vagy akár a prostitúció kilátástalanságában éli mindennapjait.

A második út a rabság szobájába vezet. A vörösen izzó fények hűen visszaadják a híres Vörös-negyed hangulatát, számomra sokkoló volt a tudat, hogy éppen egy kuplerájban állok, még ha nem is egy igaziban. A teremben olyan történeteket hallhatunk prostituáltakról, melyek egytől egyig bizonyítják, hogy a jóhiszemű lányok milyen könnyedén találhatják magukat menthetetlen helyzetekben. Egy lány se vállalja önként a prostitúciót, általában zsarolással, bántalmazással vagy lelki terrorral veszik rá őket, hogy idegen férfiaknak adják el a testüket. Szeretnének elmenekülni kilátástalannak tűnő helyzetükből, és megpróbálnak hinni benne, hogy van remény a szabadságra.

Az utolsó szakaszban pedig a szabadságé a főszerep. A teremben elsősorban olyan szexuális kihasználás áldozataivá vált nőknek és gyerekeknek a rajzait illetve alkotásait láthatjuk, amelyeken keresztül kifejezik félelmüket, fogságukat, reményüket és szabadságvágyukat a látogatók számára. Megdöbbentőek voltak számomra a gyerekek rajzai, szörnyű belegondolni, hogy miken mentek keresztül.

Forrás:

Nagy Szandra

Összességében a kiállítás mondanivalója és célja:

• A kiállítás megmutatja az áldozattá válás folyamatát, rávilágít a rendszer sötét oldalára és ezek által szeretné megformálni az emberek szemléletmódját is.
• Ráébreszt minket arra, hogy a rabszolgaság és az emberkereskedelem sajnos a 21. században is létezik.
• Megtudjuk, hogy egytől egyig értékesek vagyunk, éppen ezért nyitva kell tartanunk a szemünket, és támogatnunk kell azokat, akik segítenek a körülöttünk élő szenvedőknek.
• A családon belüli és a gyerekkori szexuális erőszak egyre csak növekvő tendenciát mutat, melyet muszáj megfékeznünk, hiszen minden értékünk gyerekkorunkban alakul ki. Ha valakit már ilyen fiatalon megbecstelenítés ér, a későbbiekben nem fog tudni teljes emberként tekinteni magára.
• A prostitúcióba hajszolt lányok keresik a kiutat, ezért dolgoznunk kell azon, hogy méltóságukat újra visszanyerhessék.

A „Egy igazi férfi nem vesz nőt!” – testközelből az emberkereskedelem bejegyzés először Vous-én jelent meg.