Kislány koromban sokat játszottam szédülőset. Biztosan ti is. Amikor felemelt fejjel, lehunyt szemmel, kitárt karokkal csak forogtatok-forogtatok. Lábatok alig érintette a földet, csak keringőztetek az éggel, földdel, fénnyel, illatokkal szabadon. Aztán megálltatok, kinyitottátok a szemetek, és a világ tovább forgott. Szédület jött. Nevetés. Téblábolás.