„Vagány csávó, úgy issza a vodkát, mint a vizet, és már sörivó versenyt is nyert!” – hallottam nemrég egy pasas kapcsán egy összejövetelen. „Úristen, egy normális nő nem issza az asztal alá magát, az ilyen ne csodálkozzon, ha zaklatják! Legyen már tartása!” – ez viszont olyasmi, amit szinte mindennap, bármelyikünk hallhat, ha nő az, aki a pohár fenekére néz.

A nőknek rengeteg ítélettel, nem ritkán hatósági végzéssel kell szembenézniük öltözékük (hiányossága) miatt, míg a férfiak meztelenségéhez részben vagy egészben lényegesen kevesebb ítélkezés – és persze korlátozás – társul. Vajon mi lehet ennek az oka?

Nőcsábász, szívtipró, Casanova, macsó, forróvérű latin szerető, szexmágus – mondják arra a férfira, aki sok nővel bújik ágyba. Könnyűvérű lotyó, könnyen kapható ribanc, szextárgy, olcsó kis senki – hangzik a verdikt, ha a nőnek van sok partnere. Egy kicsit vonatkoztassunk el a kényszeres promiszkuitástól, és figyeljünk csak egy dologra: vajon miért elvárás, de legalábbis bocsánatos bűn a gyakori partnercsere a férfiaknál, és miért a létező legsötétebb dolog a nők esetében? Minderre az elmúlt évszázadokban rengeteg elmélet született, amelyek sorra megdőlni látszanak.