Gondoltátok volna, hogy a káromkodás nem egy rossz szokás, hanem olyasmi, amire akár a gyerekeket is nyugodt szívvel megtaníthatjuk? Na persze, csak bizonyos keretek között.

Általában a szüleinktől pont az ellenkezőjét tanuljuk, pedig már rengetegszer bebizonyították, hogy a káromkodás tulajdonképpen nem is olyan rossz dolog: most például kiderült, hogy még az edzésünk is sokkal hatékonyabb lehet, ha eleresztünk néha egy B-bombát.

„Nincs is visszataszítóbb annál, mintha egy nőnek mocskos a szája” – gondolom, ti is ezerszer hallottátok már ezt a mondatot. Pedig ha ezek a károgók tudnák, milyen fantasztikus egyéb tulajdonsággal is bírnak a káromkodó emberek, rögtön csöndben maradnának. És ezt nem mi mondjuk, hanem a tudomány.

Amikor kavics megy a cipőtökbe. Amikor bogár repül a fröccsötökbe. Amikor bereped a telefonotok képernyője. Amikor pont előttetek csukódik be a metróajtó. Amikor kiszakad egy oldal a kedvenc könyvetekből. Amikor elkenődik a sminketek. Amikor hatni kezd a vodka-szóda. Van valami közös ezekben a pillanatokban.

Nem otthonról tanultam, nem így neveltek, de sajnos sokat káromkodok – és ezt nem anyukám íratta le velem. Tudjátok, amikor már ti magatok is érzitek, hogy csúnyán beszéltek, na az gáz. Szóval egy kicsit én is annak érzem magam, de nagyon szeretnék ezen változtatni. Fogok is.