Ez biztosan valami betegség. Vagy mánia. Vagy valahol elrontottak, amikor kislány voltam. Mondjuk, azzal, hogy beengedtek a libák közé a baromfiudvarba, hogy nézegessem őket. Annyira lenyűgöző volt, hogy minden alkalommal felismernek, üdvözölve odajönnek hozzám, esznek a kezemből, játékosan „rágják” a nadrágom szárát a csőrükkel, hogy nem volt kérdés: barátságom a ludakkal örök. Ma csak a vágy él inkább, hogy legyen egy házi ludam. De vajon hogyan kell tartani, ha komolyan gondolom a dolgot? Ennek jártam utána.

Ha úgy nőttetek fel, hogy a kutyának az udvaron volt a helye, a csirkének, kacsának pedig a fazékban vagy a sütőben, akkor lehet, hogy nem értitek majd, mi történik ebben a cikkben. A csirke, a kacsa ugyanis újabban ház kedvencnek számítanak, akiknek a fentiekkel ellentétben inkább a nappaliban, sőt, a hálóban van a helyük. Olyan kedvenceket mutatunk, akik úgy élnek, mint a kutyák vagy a macskák, csak ők épp csirkének vagy kacsának születtek.

Só, bors, pirospaprika – sokan ezt a három alapfűszert használják, bármilyen húst is készítsenek. Pedig rengeteg fűszer áll rendelkezésünkre, amelyek egészen új karaktert adhatnak egy-egy fogásnak, és persze az sem mindegy, milyen húshoz mit használunk, hogy a legjobbat hozzuk ki belőlük. Érdemes kicsit felfrissíteni a fűszerespolcot, és kipróbálni minél izgalmasabb ízkombinációkat.

Utólag is elnézést az ornitológusoktól és madárszeretőktől, hogy babának neveztem a fiókákat és csibéket. Ez remélem, senkinek nem veszi el a kedvét, hogy megnézze a következő fotókat. Általában a felnőtt madarakat szeretjük nézegetni, fiatalként nem vagy csak ritkán látjuk őket. Lehet, hogy nem egyértelműen olyan édesek, mint a szőrös, négylábú bébiállatok, de annyira csúnyácskák, hogy ebbe lehet igazán beleszeretni.