Amikor életem következő négy évének helyszínén a fejemről végre lebontottam a kendőt, elindultam, hogy megbarátkozzam az új otthonommal. Az előszobából máris nyílt egy ajtó. Odabent pedig egy pottyantós vécé egy slauggal az oldalán üdvözölt. Na, jól kezdődik, gondoltam. Iránban nemcsak a hedzsab viselésével, de egy újfajta illemhellyel is kénytelen leszek együtt élni.

Amikor beléptek egy hotelbe, nektek mi tűnik fel legelőször? A puhának kinéző, frissen vetett ágy? A tiszta tükrök, a csodaszép rend és tisztaság? Mert nekem utóbbi a legfontosabb.

Mindenhonnan azt nyomják az arcunkba, hogyan lehetnénk még egészségesebbek, fittebbek, szebbek, meg úgy általában: jobb emberek. Annyit hallunk, olvasunk ezekről, hogy nagy részét tényleg elhisszük és megfogadjuk – nagyon helyesen.

Játsszunk olyat, hogy ti mik szerettetek volna lenni nagy korotokban! Az nyer, aki a legkülönlegesebb munkára vágyott, ráadásul még meg is valósította álmait. Bocsi, nem nyertetek, mert szerintem Patay Dorottya mindnyájunknál nagyobbat álmodott. És tényleg meg is csinálta!