Nektek hány olyan alkalom volt, amikor összevesztetek az anyukátokkal valamin, és szentül állítottátok, hogy most aztán nektek van igazatok, ő pedig téved, és nem jól látja a dolgokat? Aztán eltelt néhány nap, és ismét bebizonyosodott: anyunak mindig igaza van. Na, hányszor volt ilyen? Nálam vagy ezerszer!

Sokan gondolkoznak el azon, hogy vajon mi a boldog párkapcsolat kulcsa. Egy amerikai újságíró úgy hiszi, hogy rájött a titokra, ráadásul olyan alapvető dologról van szó, amit mindannyian gyakorolunk: a háláról.

A hála valami olyan dolog, amit mindennap gyakorolnotok kellene. Nem azért, mert jó kislányok vagytok, hanem mert a hálátok kifejezésével boldoggá teszitek a környezeteteket, ők pedig titeket.

Alig várom, hogy hazaérkezzek. Izgatottan felállok a kerítés betonperemére, hogy elérjem a csengőt. Várom, hogy a bent sertepertélő idős hölgy félve kitekintsen, majd felkiáltva a kapu felé siessen úgy, ahogy szokott. Minél előbb igyekszik eltüntetni a közénk álló kaput, hogy magához ölelhessen. Ő a nagymamám.

Február 22. a tibeti hagyományok szerint 2016 – a lezárás évének – első tízmilliószoros napja. Minden évben négy ilyen nap van, amikor is minden pozitív gondolat és cselekedet tízmilliószorosan hat. Persze ahhoz, hogy optimistán tekintsetek az életetekre az év 365 napján, nem kell feltétlenül buddhistának lennetek, ezért most spirituális hovatartozástól függetlenül elmesélek egy történetet a háláról, ami a teremtés egyik első lépcsője – hátha ma tízmilliószorosan hat.