Sokaknak van rossz élménye az óvodából, amikor arra kényszerítették az óvónénik, hogy akarata ellenére egyen, esetleg erőszakkal tömték belé a nem kívánt ebédet. Ugyan az óvodában ilyen élmény nem ért, vagy szerencsére már nem emlékszem rá, egy másik eset sokkal nagyobb nyomot hagyott bennem, és okozott maradandó károkat.

Ha valaki életmódváltásra adja a fejét, elkezdi keresni, kutatni az információkat. Milyen mozgások vannak? Milyen edzéstípusok kiknek jók, mikor hatásosak? Mit és mennyit kell enni edzés után? És előtte? Hogyan jelez a szervezet, ha kimerült, ha tápanyaghiánya van? Akkor most együnk gyümölcsöt este, vagy ne? Ma már az Instagramon is jelen vannak olyan szakemberek, akikre érdemes odafigyelni. Ez alkalommal két Insta-dietetikust mutatok be.

„Emlékszem, csak 14 éves voltam, amikor elkezdődött. Egy elegáns étteremben ültem anyukámmal és a mostohaapámmal, és szinte csorgott a nyálam, ahogy sorra érkeztek a finomabbnál finomabb fogások. Egy vékonyka hang a fejemben pedig egyre csak mondta, mondta, hogy egyek és igyak annyit, amennyit csak bírok, a súlyommal majd törődöm később.”

Semmi sem dúl fel minket annyira, mint a tudat, hogy valaki, akivel igazán törődünk, nehéz időszakon megy át. Ha pedig ennek a rendszertelen étkezés az oka, akár még nehezebb lehet kívülállóként kideríteni, hogy mi történik a másikkal. Ezért hoztam nektek pár beszédes jelet, amikkel legalább a problémát könnyebben be tudjuk azonosítani. 

Nem kell ahhoz egypetéjű ikreknek lenni, hogy folyamatosan egymáshoz mérjük külsőnket lánytestvéreinkkel. Ha van húgotok vagy nővéretek, bizonyára vissza tudtok emlékezni arra a korszakra, amikor kimondatlan versengés ment köztetek a fiúk elismeréséért, sőt az is lehet, hogy még mindig tart ez a verseny. Azonban sokkal nehezebb a helyzet akkor, ha a testvérünk pontosan ugyanúgy néz ki, mint mi, mégis napról napra azzal szembesülünk, hogy csinosabb és sikeresebb nálunk.

Most először rendezik meg június 2-án az Étkezési Zavarok Világnapját, ez alkalomból pedig Keanu Reeves és a Csontodiglan stábja egy videóval igyekeztek felhívni a világ figyelmét az étkezési zavarok veszélyeire és a téma komolyságára.

Ez most egy olyan cikk, amiben a saját tapasztalataimat és érzéseimet osztom meg veletek arról, hogy mennyire rossz érzés, amikor utáltok enni. Milyen az, amikor mást se hallotok a környezetetekben lévőktől, csak azt, hogy „egyél még, egyél még”, de ti nem akartok. Mert csak.