Kislányként sok időt töltöttem a nagymamámnál, fiatal felnőttként kicsit eltávolodtunk egymástól. Engem lefoglalt az útkeresés, a napi dolgok, ő pedig belekezdett a tengernyi teendővel járó nyugdíjas éveibe. Az utóbbi időben viszont sokat beszélgetünk, mint felnőtt a felnőttel, ami egy egészen új élmény a számomra.
„Beseprem az elismerő pillantásokat, magamban jókat kuncogok” – egy tavaszi délután a városban
„Ülve a félhomályban, a lusta csend ölelte meleg szoba karjai között, elmerülök a múltban és kérdezem a jövőt. Beszélgetnék az emlékekkel, régi szerelemmel, kérdeném, merre vagytok már, de csak a magam képét látom a tükörben. A gyermekkor messze már, az ifjúságnak lehelete sincs, a tegnap még ismerős. Régi lemezek és megfakult képeslapok, távolról hullámzó dallamok, előbuggyanó könnyek. Ez az élet? Vágyak és reménytelenül múló felhős nappalok, hideg, súlytalanul feketén baktató éjek monoton dobolása?” – kezdi történetét Zsuzsa, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Kuthy Zsuzsa írását olvashatjátok.
Mindenki a dolce vitáról, vagyis az édes életről ábrándozik, de csak az olaszok tudják, hogy lehet ezt valóban elérni. Van mit tanulnunk tőlük!
Gyakran hallottátok már, hogy az élet túl rövid. De általában csak legyintünk erre egyet, és nem törődünk vele. Egy ausztrál anyuka akkor döbbent rá ennek a valódiságára, amikor elveszítette legjobb barátnőjét rákban.
Minden nagyszülőkkel töltött idő kincs, ezt jól tudjátok ti is, ha olyan szerencsések vagytok, hogy élnek még a nagyszüleitek. Ezt egy tanulmány is igazolja, amely szerint érdemes minél többet együtt lógnotok a nagyszüleitekkel.
Nektek mi kell ahhoz, hogy teljesnek érezzétek az életeteket? Egy boldog párkapcsolat, egy szép karrier, vagy hogy járjátok a világot? Nos, a boldog élet receptje állítólag ennél sokkal egyszerűbb.
Hogyan NE menjünk világgá: a tehetős kalandorok, akik minden országot megnéznek, de semmit sem látnak
Imádok utazni, az egyik legjobb befektetésnek tartom a pénz élményekre költését. Minél többet lát az ember a világból, annál tapasztaltabbá és bölcsebbé válik; árnyaltabb lesz a gondolkodása, és nem utolsósorban rengeteg emléket szerez magának. Nem csoda, hogy mostanra igazi kultusza lett a világjárásnak – de szerintem sok kalandornak fogalma sincs róla, hogyan kéne utazni – mert lehet jól és rosszul is világgá menni. Elárulom, mire gondolok…
Van, aki még iskolába jár, van, aki már túl van rajta. Én az utóbbiak táborát erősítem, de a most következő illusztrációk tökéletesen mutatják be, mi is járt akkor a fejemben. Néha még most is...
