A kommunikáció a jó együttlét kulcsa, a beszéd meg a hab a tortán

„Ha valaki képes nyíltan beszélni az együttlétről partnerével, az jó eséllyel a pillanat hevében is képes kommunikálni vágyait, szükségleteit. Ez pedig mindig meghozza az eredményét: a huncutkodás így sokkal intenzívebbé, szenvedélyesebbé és… igen, kielégítőbbé válik” – mondja a kutatást vezető Elizabeth Babin, aki 207 fiatal intim, érzéki szavajárását vizsgálta.

Az együttlét közbeni beszéd nemcsak azért fontos, hogy finoman kommunikáljuk, mi esik jól és mire vágyunk, hanem azért is, mert eszméletlenül felpörgeti a másikat, ha mondtok néhány ellenállhatatlan bókot. Dicsérjétek az illatát, ízét, formáját, mondjátok el, mennyire szeretitek, milyen jó vele minden, sőt: vannak, akiknek egy kis mocskos beszéd is belefér,utóbbi persze hangulat kérdése és ízlés dolga.

A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nem is annyira a beszéd, mint inkább a kommunikáció az, ami számít: a nonverbális jelzések segítségével tökéletesen kifejezhető, hogy mi zajlik bennünk, és ez az út a félénkebbek számára is járható. Ne féljetek attól, hogy nyögjetek, sóhajtsatok, esetleg megfogjátok a partneretek kezét és irányítsátok, ezek mind a kommunikációhoz tartoznak, és még jobbá teszik a kamatyolást…

Számos eset van, amikor érdemes, sőt, szinte muszáj megszólalni. De miről is beszéljünk?

Arról, hogy mi az, amit szeretnétek. – Ebbe a körbe akár az egyszerű, kedves felszólító mondatok is beletartoznak, esetleg a kérdések („van kedved..?”). A szavak nélküli kommunikáció gyönyörűen kiegészíti, gyakran helyettesíti ezt a párbeszédet.

Arról, hogy közel vagytok-e a csúcshoz. – Ezt mindig jó tudni, mert akkor úgy mozdul az ember. Megszakításos védekezés esetén meg pláne fontos!

Arról, hogy mit szerettek/kívántok a másikban. – Nincs olyasmi, ami ennél jobban felpörgeti az embert, hiszen bármennyire is intenzív a fizikai élmény, a huncutkodás a fejben is zajlik…

A kapitalizmus válságáról, a balfasizmus és a marxizmus összefüggéseiben. – Na jó, arról talán mégse. Esetleg utána. De az is elég, ha inkább betoltok egy nagy pizzát, és kiskifli-nagykifli pózban alszotok utána összebújva.

A kommunikáció a jó együttlét kulcsa, a beszéd meg a hab a tortán! 

Forrás:

Canva.com

Játszma vagy inkább tapintat? Íme néhány gyakori hancúrozás közbeni mondat, és tényleges jelentésük!

• Van nálad gumi? – Hú, készen vagyok, akarlak. MOST.
• Azt hiszem, van nálam gumi. – Hoztam, de szívesen lennék veled óvszer nélkül, csak nem tudom, neked ez nem gáz-e.
• Igen, igen, ott! – Maradj is ott, ne nyúlkálj máshova, amiről azt hiszed, jó lesz.
• Itthon vannak a szomszédok? – Basszus, nagyon hangos vagy.
• Tegyünk be egy kis zenét? – A lakótársad/anyád/a gyerek meghallja, hogy rázkódik az ágy…
• Zavar, hogy megjött? – Vérzek, mint a lőtt vadkan. Felejtsd el a fehér ágyneműt.
• Ez jó neked? – Nekem annyira nem, de ha neked bejön, csináljuk!
• Alacsony a vérnyomásod? – Negyven perce kényeztetlek, és még sehol a vulkán, fáj az állkapcsom!
• Szeretnél egy kicsit te felül lenni? – Elzsibbadt a lábam. Már nem is érzem.
• Óóó, fantasztikus vagy! – Csak ne hagyd abba, ne haaa…
• Ne hagyd abba… – De, hamarosan abbahagyhatod…
• Gyönyörű vagy! – Mindenhogy kívánlak, nagyon jó veled.

Van, hogy picit mást mondunk, mint gondolunk…

Forrás:

Canva.com

A Menshealth.com informális felmérése szerint a férfiak és a nők körében van néhány dolog, amit szinte mindem ember imád hallani kufircolás közben, már ha szavakról van szó. Ezek közül itt az öt leggyakoribb hancúr-mondat:

„Imádom a…” – Hát igen. Bármijét. Illatát, ízét, csókját, nedvességét, ágaskodó férfiasságát, rózsaszín bimbóit, tetoválását, piercingjét, pocakját, izmait… Ki mit imád. Elvégre valamiért együttlétre került a sor köztetek.

„Csodálatos az ízed…” – A legtöbb ember – különösen a nők – szoronganak egy kicsit amiatt, hogy vajon finomak-e az ágyban. A nemi váladék befogadása a másik feltétel nélküli elfogadása az adott pillanatban. Fantasztikus önbizalmat ad, ha pozitív érzések kapcsolódnak hozzá.

„Eszméletlenül vadító vagy ebben a pózban…” – Az érintések, illatok, ízek mellett természetesen a vizuális körítés is számít, és ki ne szeretné gyönyörű, kényeztető istennőnek, istennek érezni magát legalább néhány percre? Akkor az igazi persze, ha szívből jön a felkiáltás, sóhaj.

„Aaaannyira jóóóó veled…” – Hiába érzi az ember – egyértelmű biológiai jelei vannak –, de azért mindig izgató hallani.

A nevét – Hát igen, ezt talán mondani se kell. Ez még személyesebbé,  intenzívebbé teszi az aktust. És hát – ha olyan a nexus és adott a kölcsönösség – a név után következhet a „szeretlek” szócska is, ezzel azonban vigyázzunk: csak akkor mondjuk, ha valóban így érezzük, méghozzá együttlét után is.

A „Csak ne hagyd abba, ne haaa…” – avagy szabad-e beszélni hancúrozás közben? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Valószínűleg senkinek nem meglepő, hogy a depressziós emberek valójában rengeteg negatív érzelemmel töltött szót használnak: ilyen lehet például a „magányos”, „szomorú”, és társai. Ezeket nem csak saját magukra használják, hanem másokat is könnyebben írnak le negatívan, hiszen hajlamosak a rosszat látni először.

A kutatásban viszont az is kiderült, hogy aki depresszióban szenved, az gyakrabban használja a saját magára visszaható névmásokat (én, nekem, velem), és ritkábban utal másokra (te, ő, ők).

Forrás:

iStock

A kutatás internetes fórumokat vizsgált meg, és kiderült, hogy azok, akik depresszióban szenvednek, gyakrabban használnak szélsőséges, általánosító kifejezéseket: mindig, soha, teljesen, semmi. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a depressziós emberek kifejezetten fekete-fehéren látják a világot, és szeretnek egyszerűsíteni.

Talán nem meglepő, hogy a kutatók olyan fórumokon, amelyeket a kezelt és gyógyult depressziósok használnak, észrevették, hogy a pozitív töltetű szavak használatának aránya megnövekedett. Természetes, hogy a gyógyulófélben lévő depressziósok pozitívabban látják a világot – ez pedig egyértelműen mutatkozik a szóhasználatukon is.

A A depressziós emberek tényleg másképp beszélnek? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Tárgyiasan írd le azt, hogy mi az, ami a másik viselkedésében nem tetszik, amin változtatni szeretnél. Ne használj negatív jelzőket, inkább olyan tényeket és igazságokat közölj, amiket nem lehet megkérdőjelezni.

Ne dramatizáld túl azokat a dolgokat, amik nem tetszenek a másikban. Ne ítéld meg, hogy hogyan viselkedtek veled, inkább mondd el, hogy az milyen következményekkel jár. Például, hogy ha megbeszélted valakivel, hogy fél egykor találkoztok, de csak egykor jelenik meg, mondd el, hogy –  tegyük fel – egy óra helyett, már csak felet tudsz vele lenni.

Ha a saját érzéseidet vagy megfigyeléseidet fogalmazod meg, akkor azzal nem támadod a másikat. Akkor azonban, ha úgy fogalmazol, hogy „többet ne késs” kevesebb sikert érsz el, mintha azt mondod, „szeretném, ha többet nem késnél”.

Ha a saját érzéseidet vagy megfigyeléseidet fogalmazod meg, akkor azzal nem támadod a másikat.

Forrás:

Pexels.com

Magyarázd el a másiknak, hogy amikor bizonyos módon viselkedik, akkor te mit érzel. Így nem támadod a másikat, mégis, el tudod mondani számára, hogy mi a problémád a viselkedésével.

Ha valaki abszolút nem vevő arra, hogy ezzel a módszerrel beszéljétek meg a dolgokat, akkor sem kell elszomorodnod, nem a te hibád. Ilyen helyzetben jobb továbbállni, hisz az üzenet nem igazán tud eljutni a másikhoz.

A Hogy oldjam meg úgy a konfliktusomat, hogy mindenki elégedett legyen? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A kommunikáció a jó szex kulcsa, a beszéd meg a hab a tortán

„Ha valaki képes nyíltan beszélni a szexről partnerével, az jó eséllyel a pillanat hevében is képes kommunikálni vágyait, szükségleteit. Ez pedig mindig meghozza az eredményét: a szex így sokkal intenzívebbé, szenvedélyesebbé és… igen, kielégítőbbé válik” – mondja a kutatást vezető Elizabeth Babin, aki 207 fiatal szexuális szavajárását vizsgálta.

A szexbeszéd nemcsak azért fontos, hogy finoman kommunikáljuk, mi esik jól és mire vágyunk, hanem azért is, mert eszméletlenül felpörgeti a másikat, ha mondtok néhány ellenállhatatlan bókot. Dicsérjétek az illatát, ízét, formáját, mondjátok el, mennyire szeretitek, milyen jó vele minden, sőt: vannak, akiknek egy kis mocskos beszéd is belefér, utóbbi persze hangulat kérdése és ízlés dolga.

A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nem is annyira a beszéd, mint inkább a kommunikáció az, ami számít: a nonverbális jelzések segítségével tökéletesen kifejezhető, hogy mi zajlik bennünk, és ez az út a félénkebbek számára is járható. Ne féljetek attól, hogy nyögjetek, sóhajtsatok, esetleg megfogjátok a partneretek kezét és irányítsátok, ezek mind a kommunikációhoz tartoznak, és még jobbá teszik a szexet…

Számos eset van, amikor érdemes, sőt, szinte muszáj megszólalni. De miről is beszéljünk?

Arról, hogy mi az, amit szeretnétek. – Ebbe a körbe akár az egyszerű, kedves felszólító mondatok is beletartoznak, esetleg a kérdések („van kedved..?”). A szavak nélküli kommunikáció gyönyörűen kiegészíti, gyakran helyettesíti ezt a párbeszédet.

Arról, hogy közel vagytok-e a csúcshoz. – Ezt mindig jó tudni, mert akkor úgy mozdul az ember. Megszakításos védekezés esetén meg pláne fontos!

Arról, hogy mit szerettek/kívántok a másikban. – Nincs olyasmi, ami ennél jobban felpörgeti az embert, hiszen bármennyire is intenzív a fizikai élmény, a szex a fejben is zajlik…

A kapitalizmus válságáról, a balfasizmus és a marxizmus összefüggéseiben. – Na jó, arról talán mégse. Esetleg utána. De az is elég, ha inkább betoltok egy nagy pizzát, és kiskifli-nagykifli pózban alszotok utána összebújva.

Forrás:

iStock

Játszma vagy inkább tapintat? Íme néhány gyakori szex közbeni mondat, és tényleges jelentésük!

• Van nálad gumi? – Hú, készen vagyok, szexeljünk. Most.
• Azt hiszem, van nálam gumi. – Hoztam, de szívesen lennék veled óvszer nélkül, csak nem tudom, neked ez nem gáz-e.
• Igen, igen, ott! – Maradj is ott, ne nyúlkálj máshova, amiről azt hiszed, jó lesz.
• Itthon vannak a szomszédok? – Basszus, nagyon hangos vagy.
• Tegyünk be egy kis zenét? – A lakótársad/anyád/a gyerek meghallja, hogy rázkódik az ágy…
• Zavar, hogy megjött? – Vérzek, mint a lőtt vadkan. Felejtsd el a fehér ágyneműt.
• Ez jó neked? – Nekem annyira nem, de ha neked bejön, csináljuk!
• Alacsony a vérnyomásod? – Negyven perce kényeztetlek, és még sehol a vulkán, fáj az állkapcsom!
• Szeretnél egy kicsit te felül lenni? – Elzsibbadt a lábam. Már nem is érzem.
• Óóó, fantasztikus vagy! – Csak ne hagyd abba, ne haaa…
• Ne hagyd abba… – De hamarosan abbahagyhatod…
• Gyönyörű vagy! – Mindenhogy kívánlak, nagyon jó veled.

Forrás:

iStock

A Menshealth.com informális felmérése szerint a férfiak és a nők körében van néhány dolog, amit szinte mindem ember imád hallani szex közben, már ha szavakról van szó. Ezek közül itt az öt leggyakoribb szexmondat:

„Imádom a…” – Hát igen. Bármijét. Illatát, ízét, csókját, nedvességét, ágaskodó férfiasságát, rózsaszín mellbimbóit, tetoválását, piercingjét, pocakját, izmait… Ki mit imád. Elvégre valamiért szexre került a sor köztetek.

„Csodálatos az ízed…” – A legtöbb ember – különösen a nők – szoronganak egy kicsit amiatt, hogy vajon finomak-e az ágyban. A nemi váladék, a sperma befogadása a másik feltétel nélküli elfogadása az adott pillanatban. Fantasztikus önbizalmat ad, ha pozitív érzések kapcsolódnak hozzá.

„Eszméletlen szexi vagy ebben a pózban…” – Az érintések, illatok, ízek mellett természetesen a vizuális körítés is számít, és ki ne szeretné gyönyörű szexistennőnek, istennek érezni magát legalább néhány percre? Akkor az igazi persze, ha szívből jön a felkiáltás, sóhaj.

„Aaaannyira jóóóó veled…” – Hiába érzi az ember – egyértelmű biológiai jelei vannak –, de azért mindig izgató hallani.

A nevét – Hát igen, ezt talán mondani se kell. Ez még személyesebbé,  intenzívebbé teszi az aktust. És hát – ha olyan a nexus és adott a kölcsönösség – a név után következhet a „szeretlek” szócska is, ezzel azonban vigyázzunk: csak akkor mondjuk, ha valóban így érezzük, méghozzá szex után is.

A „Csak ne hagyd abba, ne haaa…” – avagy szabad-e beszélni szex közben? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A Emlékszel még erre a régi nyelvi játékra? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Fiuk,Otou úgy nőtt fel, hogy nem hallotta az apját az anyjához beszélni. Hogy így miként sikerült megbeszélni a mindennapi ügyeket, rejtély marad. A,míg Otou egy tévéműsorba el nem cibálta szüleit, apja nem tört meg. A kamrák előtt azonban végre beszélni kezdett, ekkor derült ki, hogy kevesellte a figyelmet, amit a kisbaba ápolása mellett feleségétől kapott. 

 Nekünk meg nincs mit mondanunk. Pedig nem sértődtünk meg.

Talán csak annyit még, hogy teljesen természetes, ha a belsőnkben dúló harc miatt nem szólunk a másikhoz néhány órán át, de a tartós szótlanság kegyetlen és romboló hatású. Szinte nincs olyan párkapcsolat, ami ne sínylené meg a kommunikáció hiányát, minden, amit nem mondunk ki, nem beszélünk meg, egyre csak mélyülő problémákhoz vagy krízishez vezethet. A szótlanság ráadásul – ha családban élünk – vagy az ezzel történő büntetés hatással van a fejlődő gyerekre is. Megijedhet, szoronghat, esetleg ő is elkezdi magában tartani a problémáit, hiszen szüleitől is ezt a megoldási módot látta. A beszéd, a beszélgetés hidat épít, amire nagy szükségünk van a mindennapi életünkben, és hosszú távon a lelki egészségünkben. 

A Húsz év sértett némaság – ez az igazi párkapcsolati feszültség bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Ez a skót férfi teljesen ingyen a hangját adja ilyen segészeszközöknek, így sokkal természetesebb lesz a  hangzás. Mivel az angol nyelvnek számtalan akcentusa létezik, nagyon sokan lehetnek donorok. MacLeòid egy speciális skót változatot szólaltat meg: fel kell olvasnia egy rögzítő készülékbe nagyjából 600 mondatot, amikből aztán a tudósok az összes hangot létrehozzák. A jövőben az elnémult betegek egész hangbankból választhatnak majd maguknak nemüknek, koruknak és származásuknak megfelelően.

A Nem is gondolnánk, de hangot is lehet adományozni bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Rák

A Rákok természetesen beleéreznek abba, hogy mások mire gondolnak, és hogyan érzik magukat, még akkor is, ha teljesen mást mondanak. Nagyon nehéz őket megtéveszteni, mert az apró jelzésekből összerakják a valóságot, és tévedhetetlenül leleplezik azt, aki leplezni próbálja az érzéseit. Persze az empátiát is felső szinten gyakorolják, és elképesztő a beleérzőképességük is.

Nézzétek meg melyik a két másik csillagjegy!

Forrás:

Pixabay

Ez a három csillagjegy nem fél az érzéseiről beszélni

Ez az a lista, ami biztosan nem a Kosokkal kezdődik – a három legérzékenyebb, legközlékenyebb csillagjegy ugyanis az, amelyek nem félnek az érzelmeikről beszélni, és nem szeretik elhallgatni, mit is gondolnak vagy éreznek. Ennek persze megvannak az előnyei és az árnyoldalai is – lássuk, melyek ezek a csillagjegyek!

A Ennek a 3 csillagjegynek működnek a legjobban a természetes ösztönei bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Valószínűleg senkinek nem meglepő, hogy a depressziós emberek valójában rengeteg negatív érzelemmel töltött szót használnak: ilyen lehet például a „magányos”, „szomorú”, és társai. Ezeket nem csak saját magukra használják, hanem másokat is könnyebben írnak le negatívan, hiszen hajlamosak a rosszat látni először.

A kutatásban viszont az is kiderült, hogy aki depresszióban szenved, az gyakrabban használja a saját magára visszaható névmásokat (én, nekem, velem), és ritkábban utal másokra (te, ő, ők).

Forrás:

iStock

A kutatás internetes fórumokat vizsgált meg, és kiderült, hogy azok, akik depresszióban szenvednek, gyakrabban használnak szélsőséges, általánosító kifejezéseket: mindig, soha, teljesen, semmi. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a depressziós emberek kifejezetten fekete-fehéren látják a világot, és szeretnek egyszerűsíteni.

Talán nem meglepő, hogy a kutatók olyan fórumokon, amelyeket a kezelt és gyógyult depressziósok használnak, észrevették, hogy a pozitív töltetű szavak használatának aránya megnövekedett. Természetes, hogy a gyógyulófélben lévő depressziósok pozitívabban látják a világot – ez pedig egyértelműen mutatkozik a szóhasználatukon is.

A A depressziós emberek tényleg másképp beszélnek? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

„1964-ben kislányként ültem a linóleumpadlón édesanyám házában, néztem, amint Anne Bancroft a 36. Oscar-gálán átadja a legjobb színésznek járó díjat. Kinyitotta a borítékot, és
mindössze öt szót mondott, amivel történelmet írt: 'a győztes Sidney Poitier'.

A színpadra felsétált a legelegánsabb férfi, akit valaha láttam.

Emlékszem, a nyakkendője fehér volt, a bőre fekete. És emlékszem, hogy még korábban soha nem láttam, hogy egy fekete embert így ünnepeltek volna, mint akkor.

Azóta számtalanszor próbáltam elmagyarázni, hogy egy ehhez hasonló pillanat mit is jelenthet egy kislány számára. Egy kisgyermek számára, aki a szegénység küszöbéről nézi mindezt. De mindössze Sidney-t tudom idézni és azt mondani: Ámen, ámen! Ámen, ámen! 

1982-ben Sidney átvehette a Cecil B. DeMille-díjat, ugyanígy itt a Golden Globe-gálán. És tudom, hogy ebben a pillanatban számtalan kislány nézi, amint az első fekete nővé válok,
aki átveheti ugyanezt a díjat. Ez nemcsak megtiszteltetés, de kiváltság is, hogy egy ilyen estén osztozhatom velük, veletek és mindazokkal a nőkkel és férfiakkal, akik inspiráltak, kihívások elé állítottak, és segítették az utamat idáig. 

Szeretném megköszönni Dennis Swansonnak, aki esélyt adott nekem az A.M. Chicagóban (amerikai tévésorozat – a szerk.), Quincy Jonesnak, aki látott a sorozatban, és azt mondta Steven Spilbergnek: 'Igen, ő Sophie a Bíborszínből'. Gayle-nek, aki a barát kifejezés megtestesítője, és Stedmannek, aki a támaszom volt – csak hogy néhány embert nevezzek meg. 

Szeretném megköszönni a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének, mert mind tudjuk, milyen ostrom alatt van a sajtó napjainkban. És azt is tudjuk, hogy a munkájukhoz
elengedhetetlen az az odaadás, amivel azon dolgoznak, hogy mindenről feltárják a teljes igazságot. Az igazságot, ami segít minket távol tartani attól, hogy elfordítsuk a fejünket a
korrupciótól és az igazságtalanságtól, a zsarnokoktól, az áldozatoktól, a titkoktól és a hazugságoktól. Szeretném elmondani, soha nem értékeltem még ennyire a sajtót, mint most, a
munkája miatt, amit az utóbbi nehéz időkben nyújtott. 

Az igazság a legnagyobb fegyver, ami mindannyiónknak megadatott. És különösen büszke vagyok minden nőre, akik eléggé erősnek érezték magukat ahhoz, hogy kiálljanak és megosszák a személyes történetüket. Ebben a teremben mind megérdemeljük az ünneplést a történeteink miatt, és ebben az évben mi magunk váltunk a történetekké. De ezek nem szimpla sztorik, amik hatással vannak a szórakoztatóiparra, sokkal inkább olyan történetek, amik felülemelkednek kultúrán, földrajzon, bőrszínen, valláson, politikán vagy munkahelyen.

Szeretném ma este kifejezni a hálámat azoknak a nőknek, akik éveken át csak tűrtek, mert ők olyanok, mint az édesanyám. Akinek gyermekei voltak, akiket etetni kellett, számlái, amiket fizetnie kellett, és álmai, amiket hajszolni kellett.

Ők azok a nők, akiknek a neve sose lesz ismert, ők háztartásbeliek, farmerek, gyári munkások, étteremben dolgozók, professzorok, mérnökök, tudósok, politikusok, üzletasszonyok, atléták az olimpián, katonák a seregben. És ott van még valaki, Recy Taylor. Egy név, akit ismerek, és azt gondolom, nektek is mind ismernetek kéne. 1944-ben egy fiatal édesanyát és feleséget, Recy Taylort a templomból hazafelé tartva hat fegyveres fehér férfi elrabolta, megerőszakolta, majd az út szélén magára hagyta. Megfenyegették, hogy megölik, ha bárkinek is mesél a történtekről, de a története eljutott az NAACP-hez, onnan pedig Rosa Parkshoz. Rosa Parks a fő vezér lett a nő ügyében, és közösen küzdöttek. De az igazságszolgáltatás nem volt opció a Jim Crow-törvények idejében (az afroamerikai polgárjogi mozgalom ideje – a szerk.). A férfiak, akik megpróbálták tönkretenni, soha nem lettek elítélve. Recy Taylor tíz nappal ezelőtt halt meg, néhány nappal a 98. születésnapja előtt.

Ő úgy élt, ahogy mi is mindannyian – egy olyan rendszerben, amit a brutálisan erős férfiak tettek tönkre. Ahol a nőket túl sokáig nem hallották meg, vagy épp nem hittek nekik, ha épp fel mertek szólalni a férfiak hatalma ellen, de az ő idejük lejárt. Az ő idejük lejárt! 

Csak remélni merem, hogy Recy Taylor úgy halt meg, hogy tudta, az ő története és azoknak a nőknek a története, akik éveken át tűrtek és tűrnek, megy tovább. Valahol a szíve mélyén Rosa Parsk is tudta, mit vállal, amikor (a polgárjogi mozgalom idején – a szerk) úgy döntött Montgomeryben, hogy nem száll le a buszról. Csakúgy, ahogy azok a nők is tudják, akik ki merik mondani 'me too', és azok a férfiak is, akik úgy döntenek, figyelnek. 

A karrierem során mindig is próbáltam arra törekedni, hogy beszéljünk a dolgokról. Arról, hogy a férfiak és a nők valójában hogyan viselkednek, arról, hogyan éljük meg a szégyent,
hogyan éljük meg a szeretetet, hogyan mérgelődünk, hogyan bukunk el és hogyan kerekedünk felül. Számtalan olyan emberrel beszélgettem, akik az élet legszörnyűbb dolgain mentek keresztül, de az egyetlen, ami mindegyikőjükben ott volt, az a remény volt. A remény egy fényesebb reggelért – még a legsötétebb éjszakák után is. Szeretném, ha minden lány, aki most néz és figyel, tudná, hogy egy új nap kel fel a horizonton.

Amikor az a nap pirkadni kezd, a rengeteg csodálatos nőnek és férfinak lesz köszönhető – akik közül sok most itt ül a teremben –, akik azért harcolnak, hogy olyan világban éljünk, olyan vezetőkkel, ahol senkinek nem kell többé kimondani: me too (én is – a szerk.)”

A „Az igazság a legnagyobb fegyver, ami mindenkinek megadatott” – Oprah beszéde ellopta a show-t! bejegyzés először Vous-én jelent meg.