A befőzés sokaknak titokzatos terület, igazi profiknak való különleges terep, ahol csak a nagymamák vagy az igazán gyakorlott konyhatündérek mozognak otthonosan. A lekvárfőzés gyerekjáték – különlegesen finom végeredménnyel.
A lekvár a magyar konyha egyik alapja. Egy két finom lekvár általában ott figyel a konyhában vagy a kamrák polcain. Mindenkinek megvan a kedvenc íze, illetve igyekszik olyat készíteni, amilyet a nagymama is tudott (csak próbálja kihagyni belőle azt a rengeteg cukrot). A lekvár kenyéren (vajjal), palacsintában és süteményekben is sokszor megfordul, de ne érjétek be ennyivel! A lekvárnak ennél sokkal több arca van.
Bár már itt az ősz, még élvezhetjük a napérlelte szabadföldi paradicsomokat. Azonban ha jönnek az első csípős éjszakák, megjelennek a piacon a zöld paradicsomok. Van, aki savanyúságnak teszi el, van, aki bundázva kisüti, szerintünk pedig a legfinomabb fűszeres dzsemnek vagy chutney-nak.
Nem mindenki szeret bíbelődni, pepecselni befőzéssel, lekvárfőzéssel vagy házi savanyúságok készítésével, de azért van olyan íz, amit mindenkinek érdemes eltennie a nyárból. Ráadásul nagyon egyszerű, főzni és dunsztolni sem kell, mégis minden magyaros fogásunkat finomabbá teszi. Ez a házi paprikakrém!
Sajnos lassan véget ér a nyár és a pihenés, de azért van minek örülni is: ez az év leggazdagabb időszaka, már ami az aromás gyümölcsöket és zöldségeket illeti. Aki szeret a konyhában pepecselni, újdonságokat kipróbálni, az most ki is használhatja a természet gazdag kincseit, sőt el is tehet belőlük -– a klasszikus lekvárok mellett például fűszeres chutney-kat.
A lekvárfőzést valamiféle misztika övezi: macerás, hosszadalmas, csak profiknak érdemes hozzálátnia, de ez nem igaz! Ha használjuk a modern technológiát, pikk-pakk isteni házi lekvárokat főzhetünk.
Befőtt, lekvár, kompót, dzsem, szörp és savanyúság. Nincs olyan, aki ezek közül ne szeretne legalább egyet. Nemcsak az ízük miatt, hanem mert visszarepítenek gyerekkorunkba, amikor nagyszüleink kamrapolcáról lekaptuk, majd a frissen sütött palacsinta vagy egy jó kis pörkölt mellé bonthattunk belőlük egy üveggel. De értékeljük annyira, hogy már ne csak együk, hanem készítsük is?