Ha van valaki, akkor Katalin hercegné biztosan az élet napos oldalán él. legalábbis ezt tételezzük fel mindazokról, akiket szépséggel és anyagi jóléttel áldott meg a sors. Azt is feltételezzük egyúttal, hogy akik azon az oldalon állhatnak, csak önmaguk boldogságával foglalkoznak.

Gyerekként biztosan ti is néztétek a felhők formáját. Ott egy kutya, az egy virág, most indul egy űrhajó, amott egy kósza elefántfej, a teste hiányzik, de mellette meg egy szoknyás kislány lépked. Kész felhőcirkusz volt az ég, és gyerekszívvel, gyerekszemmel megunhatatlan látvány volt. Igazi égi-show. Valóvilág a föld helyett. De annak örültünk talán a legjobban, ha a felhők angyalt mutattak meg nekünk.

Óvó néni, ki az a fehér ruhás alak melletted, aki mindenhová követ? – Senki nincs itt, kisfiam. – Pedig én látom! Ez a beszélgetés zajlott le egy óvónő és a középsős ovis kisfiú között – nem csoda, hogy sokan úgy vélik, a kisgyerekek még látják az angyalokat.

Van, aki szívből hisz az égi üzenetekben, van, aki nevet az egészen, van, akit egyenesen feldühít a jelenség és hiszékenyként könyvel el mindenkit, aki bármilyen módon is jelét adja, hogy figyel az angyali jelekre.