
Talán hiba volt szakítani. Mert hiányzik, meg amúgy jó volt vele, az emlékek megszépülnek, szóval nem nagyon van akadálya annak, hogy esetleg kibéküljünk vele, és újrakezdjük. Tiszta vagy nem tiszta lappal, a hiánya borzalmas érzés, és hát, na, meg kéne próbálni.
Az én véleményem az, hogy ilyenkor mindig gondoljátok végig, miért is szakítottatok. Hiszen nyilván nem ok nélkül váltak el az útjaitok, ezt pedig tartsátok szem előtt. Ha egy kérdés lenne, amit feltehetnétek magatoknak, akkor az ez legyen: tényleg szükségem van rá a továbbiakban?
Nem tudjátok a választ? Akkor itt van további négy kérdés, amik a segítségetekre lehetnek egy ilyen nagy döntés meghozásában.
Látjátok magatokat úgy, hogy újra együtt vagytok?
Azt szokták mondani, ha bizonyos helyzetekbe bele tudjuk képzelni magunkat, akkor azok nekünk valók. Lehet ez például egy állás is. Tegyük fel, imádjátok a divatot. El tudjátok magatokat képzelni mondjuk stylistként? Ha igen, akkor próba szerencse! És igen, ugyanez van a párkapcsolatnál is…
Megkönnyebbültetek, amikor szakítottatok egymással?
Komoly döntés a szakítás, és ha úgy érzitek, megkönnyebbültetek, és valamilyen fura módon jó érzéssel töltött el titeket, hogy egymás nélkül folytatjátok tovább, akkor nem valószínű, hogy a békülés jó gondolat. Jobb nektek nélküle? Jobban érzitek magatokat egyedül? Ha a válaszotok igen, akkor nem érdemes kibékülnötök… Teherként fogjátok megélni az egészet, csak idő kérdése.
Miért szakítottatok?
Talán ez az egyik legfontosabb kérdés. Ahogy már korábban is említettem, fontos, hogy mindig emlékezzetek arra, miért döntöttetek úgy, jobb lesz nektek egymás nélkül. Megcsalás, lehúzás, vagy csak nem tudtátok elviselni egymást? Vegyétek sorra az okokat és a miérteket.
Megtudtátok, hogy valaki mással jött össze az exetek?
Gyakran – majdnem mindig –, ha az exünk új barátnőt talál, hajlamosak vagyunk foggal-körömmel azért küzdeni, hogy visszaszerezzük. Ez egy ilyen emberi tulajdonság, hogy ami a miénk volt, az maradjon is az. Bár nekünk nem volt rá szükségünk, hiszen szakítottunk vele, de azért másé se legyen…