Bevallom, nagyon szeretem a fotógyűjteményeket és a fotóskönyveket. Ezek ugyanis egy-egy adott téma mentén nagyon szép, igényes fotókat foglalnak össze kemény fedelük között, amit egy lágy zene és kávé mellett igazán üdítő átlapozni. Most virtuálisan egy igazán különlegeset hoztam nektek.
Most éppen Andy Seliverstoff fotói szippantanak be magukba, amelyek egytől egyig kutyusokat és gyerekeket ábrázolnak, egészen a pici babától, kölyökkutyától a nagyobbacska gyerekekig, kutyusokig. Megoszlik ugyan a vélemény arról, hogy mennyire jó apró gyerek mellé kutyát engedni a nap huszonnégy órájában, szerintem teljesen rendjén van a dolog, ha jól nevelt a kutya.
Márpedig ezek a kutyusok nagyon jól neveltek. Megadón és türelmesen tűrik a kicsik ugrabugrálását, azt, hogy nyúzzák a fülüket, bundájukat. Őrzőn-védőn strázsálnak az egészen aprók mellett, és nekem szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ha kellene, az életük árán is megvédenék a kicsiket. A képek magukért beszélnek, vegyetek elő egy csésze feketét, és aztán mélyüljetek el bennük!
