„Nem érzed, hogy ideje lenne már kirepülnöd a fészekből?”

Ez a kérdés talán az egyik leggyakoribb, amit hallunk, amint kiderül, hogy még mindig a szüleinkkel élünk. A legtöbbször megvan az oka annak, hogy valaki még nem vágott bele az önálló életbe. Van, akinek csupán kényelmesebb így, más egyszerűen nem teheti meg anyagilag, hogy fenntartson egy háztartást. Nem túl udvarias számon kérni valakit egy olyan döntés miatt, aminek nem látjuk a hátterét.

„Miért nem költözöl össze a pasiddal/csajoddal?”

Megint egy kényes kérdés, hisz nem tudhatjuk, megérett-e már egy kapcsolat arra, hogy a felek összebútorozzanak. Ha úgy gondoljuk, hogy már régóta együtt van két ember és itt lenne az ideje, hogy szintet lépjenek, akkor sem tudhatjuk, hogy anyagilag megengedhetik-e maguknak, hogy akár egy albérlet felét kifizessék. Kellemetlen ilyen kérdést feszegetni, úgyis rajtuk múlik, hogy mikor akarják ezt megtenni, felesleges nyomást gyakorolni rájuk.

„Nem érzed úgy, mintha lemaradnál az élet nagy kalandjairól?”

Azoknál, akik még otthon élnek, gyakran feltételezik, hogy valamiért lemaradnak az élet izgalmas részéről. Pedig a valóságban az élet minden területén lehetőségünk van tapasztalatokat szerezni, függetlenül attól, hogy éppen ki mellett élünk. Persze, vannak áldozatok, amit meg kell hozni, ha nem egyedül él az ember, de cserébe nem kell százezreket albérletre kiadni. Valamit valamiért.

„Milyen jó neked, hogy még anyu és apu főz rád!”

Természetes, hogy egy családon belül az étkezés is sokszor közös, de attól, hogy valaki a szüleivel él, nem azt jelenti, hogy az anyukája feldarabolva teszi elé a rántott húst és a szájába kanalazza a levest, ha épp azt kéri tőle a „csöpp” kis gyermeke. Nagy segítség tud lenni, ha nem kell magunkra főzni, de attól még ugyanúgy kivesszük a részünket a háztartási munkákból, sőt, magunkra is tudunk főzni, bevásárolni, ugyanúgy fizetjük a szükségleteinket… Attól, hogy együtt élünk a szüleinkkel nem azt jelenti, hogy ki van nyalva a popsink és nem teszünk keresztbe egy szalmaszálat se.

„Nem aggódsz attól, hogy nincs elég magánéleted?”

Ez a kérdés olykor kényelmetlen lehet, mivel sokan úgy gondolják, hogy otthon élni korlátozza a személyes életünket. Ha valaki egy barátjával lakik egy albérletben, az tök oké, de ha a szüleivel, akkor már nincs magánélete? Miért? Nyugi, ugyanúgy át tudod hívni a barátodat / barátnődet, ha van egy zárható szobád, senkinek semmi köze hozzá, hogy ott mi történik. A legtöbb szülő ezt tiszteletben tartja, ha nem, az megint egy másik téma…