Vannak nők, akik kapcsán mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel: hogyan csinálják? Zséda is ilyen nő. Ránéz az ember, és nem érti, hogy lehet valaki ennyire egyben. Tehetséges, intelligens, kecses, kifinomult, és árad belőle a kiegyensúlyozottság. Énekesnő, feleség, édesanya. Hogy mi a titka? Kalendáriumaiban évről évre erre próbál választ adni.
Ha nem tudnám, hogy Pápán nőtt fel, arra tippelnék, párizsi gyökerei vannak. A sokak által csodált francia nők jutnak róla az eszembe. Természetes, sallangoktól mentes, de mindig önmaga lehető legjobb verziója.
A megjelenésed szinte mindig hibátlan, rendszeresen dicsérik a stílusérzékedet is. Sosem gondoltál rá, hogy a divat területén alkoss valamit?
Valóban nagy rajongója vagyok a divatnak, imádok öltözködni. Követem és szeretem a trendeket – de itt fontos hangsúlyoznom, hogy nemcsak szeretem, hanem tisztelem is ezt a szakmát. Ez alatt azt értem, hogy elismerem azt a rengeteg tehetséget, aki ezen a területen tevékenykedik – legyen szó tervezőkről, fotósokról vagy stylistokról. Ennyi profival én nem vehetném fel a versenyt, így inkább csak a szakma rajongója maradok.
Persze én sem vagyok tévedhetetlen, biztos nyúltam már mellé…
Például ha visszanézek a korábbi, Cotton Club-os időszakomra, azt látom, sokkal idősebbnek tűntem, mint ma: a sok smink, a teátrális ruhák nagyon öregítettek.
Időbe telt, amíg kialakult a mostani stílusom, ami egy letisztultabb, egyszerűbb vonalat követ. Azokat a tapasztalatokat, amiket mára a magaménak tudhatok, igyekszem átadni a könyvben.
Ennek ellenére nem hazudtolhatom meg önmagam: én leginkább a zenében tudok kiteljesedni.
Nemcsak a megjelenésed van a helyén, de lelkileg is mindig kiegyensúlyozottnak tűnsz.
Örülök, hogy ezt mondod – de azért ez nem mindig van így. Most épp egy nyugodtabb időszakomat élem – de pár hónappal ezelőtt még egészen más volt a helyzet. Októberig teljes gőzzel az új lemezen, a Kémián és a könyvön dolgoztam. Az album nagyon nehezen állt össze, két éven keresztül csináltuk többedmagammal. Határozott elképzelésem volt: albumot akartam, aminek zenei íve és mondanivalója van – ebbe viszont bele kell fektetni az időt és az energiát. Ezalatt a két év alatt akadtak is pillanatok, amikor elbizonytalanodtam…
Jó ez így? Vajon szeretni fogja a közönség a végeredményt? Vagy valamit csináljak másként?
Azt hiszem, az alkotó folyamat kikerülhetetlen fázisa az is, amikor megkérdőjelezed mindazt, amit épp csinálsz – ez viszont nálam csak a lemez megjelenéséig tartott, utána már teljesen el tudtam engedni az aggályaimat.
Hálával tartozom a sorsnak, amiért megjelenhetett idén is a kalendárium, mert ebben a húzós időszakban néha pont arra a fajta elvonulásra volt szükségem, amit a könyv írása igényelt.
A zenei munka egy többtényezős folyamat – az írás viszont magányos tevékenység, így a kettő szépen egyensúlyba hozta a napjaimat. Szerintem nagyon fontos az egyensúly, ezért is írtam arról, miként lehet összhangba hozni a mindennapjainkat.
Minden évben más tematikát kapnak a könyveid, az idei miért éppen a Zene és szöveg címet kapta?
Olyan tematikát választok, ami épp kikívánkozik belőlem. Ezeken a témákon keresztül igyekszem bemutatni a számomra fontos értékeket. Az idei cím azért a Zene és szöveg lett, mert bár a zenei életem fontos állomásait mutatom be, ezt írott, szöveges formában teszem. A 2017-es kalendáriumban minden benne van, ami inspirált vagy formált bizonyos korszakaimban, legyen szó emberekről, élményekről, helyekről, bármiről.
Végigvezetem az olvasót a személyes útkeresésemtől kezdve a jelenemig, ahol már magabiztosan ki merem mondani, hogy énekesnő vagyok. Ezért a könyvben két dolog kapott kiemelt szerepet: a zenész énem és a bennem rejlő nő.
A kalendáriumot végiglapozva úgy tűnik, hogy kielégíthetetlen a szépérzéked. Fontos számodra a szépség?
Abszolút! Egy Dosztojevszkij idézet a hitvallásom:
A szépség váltja meg a világot.
Ez alatt viszont nem pusztán külsőségekre gondolok; számomra a szépség ennél jóval mélyebb jelentéssel bír. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy szép az, ami igaz.
Abban hiszek, hogy az ember teste, megjelenése is a gondolatokból indul. Az éneklésben is erre törekszem: valódi érzésekre, a dalok egyetlen és igaz átadására. Ha színpadon vagyok, csak arra fókuszálok, amiről énekelek.
Volt, amikor szükséged volt arra, hogy tudatosan irányítsd a gondolataidat?
Mint mindenkinek, úgy az én életemnek is voltak nehéz időszakai. Ilyenkor elképzeltem, milyen az a nő, aki lenni szeretnék – és eljátszottam őt. Elképzeltem, mit csinálnék – és aszerint viselkedtem. Végül azzá a nővé váltam, akit elképzeltem. Ha valaki, hát én tényleg azt vallom, hogy hittel és akaraterővel az ember sokkal messzebbre eljuthat, mint azt gondolná.
Emellett az is fontos, hogy a hála jelen legyen az ember életében. Nekem soha egyetlen szituáció sem engedte meg, hogy elkényelmesedjek. Ezért azt vallom, soha nem mehetek fel úgy a színpadra, hogy ne lennék száz százalékosan felkészült.
Ahogy mindazt, amim van, megkaptam a sorstól, úgy bármelyik nap el is tűnhet ez az egész. Ezért a koncertjeimen el szoktam énekelni egy acapella dalt, ami számomra egy imádsággal ér fel.
Ebben a dalban benne van, hogy mennyire hálás is vagyok azért, hogy ezt csinálhatom.
Mindjárt itt a december, ami a számvetés időszaka. Milyen évet hagysz magad mögött?
A lemezem és a könyvem is teljes mértékig olyan lett, amilyen én magam vagyok – úgyhogy azt hiszem, nagyon jó évet zárok. Bízom benne, hogy egy legalább ennyire izgalmas 2017-et köszönthetek majd. Sok tervem van, és remélem, hogy megfordul velem a világ.
