Meglepő, de 2016-ban még mindig téma a nemek közötti béregyenlőtlenség, annak ellenére, hogy mára több lány választja a továbbtanulást, mint fiú. De akkor mégis miért nem keresnek ugyanannyit?
A wage gap, azaz a nemek közötti egyenlőtlen bérezés az abszolút mumus-téma, ami szinte mindenkiből indulatokat vált ki – valakiből azért, mert hülyeségnek tartja, másokat pedig maga a jelenség bosszant fel. Ahogyan a globális felmelegedést is sokan tagadják, úgy sokan a wage gap létezésében is kételkednek, az internet például tele van olyan videókkal, ahol (többnyire férfiak) cáfolják meg a jelenséget. Távol álljon tőlem, hogy bárkibe is belekössek, de én jobban szeretek a tudománynak hinni, ami újból és újból bebizonyítja, hogy amíg egy férfi átlagban 1 dollárt keres, addig egy nő csak 80 centet.
Oké, de ez hogy lehetséges?
Az általános vélekedés, hogy azért, mert a nők jellemzően olyan szakmákat választanak, amik alacsony presztízzsel járnak, így amíg mondjuk nem hódítják meg a tech-ipart vagy a műszaki pályát, addig ne is álmodjanak a férfiakét megközelítő fizetésről. A valóság azonban sokkal árnyaltabb: a nők nem „alacsony presztízsű munkákat” választanak, hanem amint egy szakma elnőiesedik, sokkal kevésbé lesz elismert.
Erre a jelenségre a legjobb példa a tanári pálya, ami évszázadokon át egy férfiak által uralt terület volt, hatalmas megbecsültséggel és viszonylag tisztességes fizetéssel. Ám amint a nők betörtek a piacra, az szinte azonnal értékét vesztette, és abból a felfogásból kifolyólag, hogy a „női munka kevesebbet ér”, sokkal alacsonyabb fizetés is társult és társul hozzá mind a mai napig. Ami persze kivált egy csomó frusztrációt a tanárokból is, így a vége tényleg az, hogy „joggal” lesz lenézett pálya.
Ennek az ellenkezőjére is láthatunk példát, ilyen például az informatikus szakma, amit egészen az 1980-as évekig többnyire nők uraltak – a férfiak betörésével a piacra azonban jócskán megemelkedett az állások presztízse.
Az a bizonyos kérdés az állásinterjún
Biztosan nektek is ismerős az a szitu, amikor az állásinterjú végén a HR-es felteszi a mumus-kérdést a bérigényetekkel kapcsolatban. Ilyenkor persze mindenki szeretne szerénynek tűnni (pedig ez a legrosszabb taktika!), és jócskán alulbecsülni a képességeit. Így lehetségessé válik, hogy a munkáltató jóval kevesebb fizetésért vegyen fel titeket, mint mondjuk egy férfit.
Szerződésbe foglalt titkok
Bár egyébként illegális, mégis rengeteg cég szerződésbe foglalja, hogy nem beszélhettek a többi munkatársatokkal a fizetésetekről. Ennek pedig a következménye, hogy akár szakmán belül is bruális különbségek lehetnek a férfiak és nők fizetésében. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden nőt alulfizetnek férfitársaikhoz képest: egy csomó más tényező is szerepet játszik, ilyen például az életkor (ez mind a pályakezdőknél, mind az időseknél gondot jelenthet), vagy éppen a társadalmi hovatartozás is.
Amerikai álom? Szülés után 10 nappal már dolgoznak a nők
Miközben nálunk bevett szokásnak számít, hogy az anya 2-3 évig otthon marad a gyerekével, az Egyesült Államokban – egy kutatás szerint – „a dolgozó anyák mintegy 22 százaléka a szülést követő 10 napon belül visszatér a munkahelyére”. Da akkor ki vigyáz a babára, hogyan mélyül el így az anya–gyerek közötti bensőséges kapcsolat, és hogyan regenerálódik a nő szervezete a szülés után? Őszintén: én sem egészen értem…
A cikk folytatásáért kattintsatok IDE!
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos a méhek jelenléte a bolygónkon, hiszen ez az egyetlen rovar a világon, ami képes ételt előállítani az ember számára is, ami nem más, mint a jól ismert méz – írja Zsuzsanna, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Pálfy Zsuzsanna cikkét olvashatjátok.
