Az iskola mindannyiunk életében közös pont: ugyanazon megyünk keresztül, ugyanazt érezzük, ugyanúgy kezelünk helyzeteket, ugyanazokat a csatákat vívjuk – és olykor ugyanazokat a mondatokat halljuk a tanárainktól. Bár én már 10 éve leérettségiztem, ezek a bizonyos mondatok azonnal visszarepítenek az iskolapadba.
Pedagógus és pedagógus közt óriási különbség van – és ismerjük el, igenis vannak nagyon jó pedagógusok. Ez az összeállítás nem azért készült, hogy a tanárokat cikizzük. De valahogy mégis vannak azok a helyzetek, amikre a tanárok ugyanazokkal a mondatokkal reagálnak mind. Vagy létezik egy titkos kézikönyv, és törvényileg van előírva nekik, hogy ezeket a szövegeket használják? Lássuk, mik nem hiányozhatnak egy vérbeli pedagógus verbális eszköztárából!
Te most jelentkezel vagy nyújtózkodsz?
Egy igazi klasszikus…
Mindenkinek ismerős a szabály, ugye? Az órán tilos nyújtózkodni, különben azt hiszik, jelentkeztek. Tilos levenni a pulcsit, különben azt hiszik, jelentkeztek. Tilos összekötni copfba a hajatokat, különben azt hiszik, jelentkeztek. Igazából az iskolapadban mindent tilos csinálni, mert mindennek felszólítás lesz a vége.
Ezt, ha álmodból felébresztenek is tudnod kell!
…mondták a Halotti beszédre, a kovalens kötés definíciójára és a geotermikus gradiens fogalmára. Mennyire igazuk volt! Ezek nélkül tényleg elképzelhetetlenek lennének a mindennapjaim. Rengeteg olyan életszituáció adódott az életem során, amikor az iskolában megszerzett tárgyi tudást kamatoztathattam – csak most hirtelen egy ilyen helyzet sem jut eszembe. De azért ha hajnali 3-kor felriadok, mert valaki épp ekkor ír rám a Messengeren – amit elfelejtettem lenémítani –, én már darálom is a definíciókat. Ja, nem.
Én akkor is megkapom a fizetésemet, ha csak csendben ülök itt az asztalnál…
Ez az a halva született ötlet, amivel a túl hangos osztályt próbálták meg lecsendesíteni – általában sikertelenül. Ilyenkor a következő lépés a düh és az ordítás volt. Pedig mi is teljesen jól ellettünk volna, ha a tanárnő csak csendben ült volna az asztalánál.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi nem kaptunk fizetést az órán való részvételért…
Én a szünetben is ráérek.
A fegyelmezés következő lépése – a legaljasabb fenyegetés, ami iskolai keretek között létezhet. Öntelt mosoly kíséretében előadva a legdurvább. Utáltuk. Betiltanánk.
Most még nevetsz, de majd a következő órán nem lesz ilyen jó kedved…
…amikor a szünetben ráérős fegyelmezés sem teszi meg a kellő hatását és egyesek még mindig túl jól érzik magukat az órán. Egyértelmű a jelentése: következő órán dolgozatírás lesz.
Mindegy, hová ülsz, ugyanolyan nehéz az A és a B csoport feladatsora
Az évszázad hazugsága! Mindenki tudja, hogy az A és a B csoport SOHA nem volt ugyanolyan nehéz. Az A csoport könnyű volt, a B marha nehéz. Nem véletlenül akart mindenki ugyanoda ülni.
Akinél kinyílik a napló…
Már az is szörnyű hír, ha óra elején valakinek felelnie kell – de annál nagyobb kínzást nem tudok elképzelni, mint amikor a tanár határozott elképzelés híján inkább kísérti a sorsot és azt mondja, annak kell a táblához fáradnia, akinél kinyílik a napló. Ezt a jelenetet egyébként hibátlan dramaturgiával tudják előadni: hosszú, kitartott csendekkel és végtelenül lassú naplókinyitással.
Ezt most kérdezed vagy mondod?
Amikor felelés közben bizonytalanul mondtunk valamit, ezzel pusztítottak el minket végleg. Egy kérdés, amire 50% az esélyünk, hogy helyesen válaszolunk – hiszen direkt mondtuk olyan hangsúllyal a mondanivalónkat, hogy ne legyen egyértelmű, az-e a végleges válaszunk.
Egy okos diák eszén viszont nem lehet túljárni. Hiszen hogy is szólt a válasz erre a kérdésre? Valahogy így: Kérdezem…vagy mondom?
Ha a hülyeség fájna, fiam, te ordítanál
Frappáns mondat, amit az a nyelvi csavar tesz igazán nosztalgikussá számomra, hogy a „fiam” szót lányok és fiúk esetében egyaránt alkalmazták.
Erre a közhelyre egyébként egy másik tanári közhellyel válaszolnék: Ha nekem annyi forintom lenne, ahányszor ezt hallottam…
Addig örüljetek, amíg iskolába járhattok. Majd ha elkezdtek dolgozni, visszasírjátok ezt az egészet!
Amióta dolgozom, minden este sírva alszom el. Könnyeket reggelizem, könnyeket vacsorázom. Ja, nem.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos a méhek jelenléte a bolygónkon, hiszen ez az egyetlen rovar a világon, ami képes ételt előállítani az ember számára is, ami nem más, mint a jól ismert méz – írja Zsuzsanna, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Pálfy Zsuzsanna cikkét olvashatjátok.
