Nem vártunk részletes és pontos elemzést, hiszen egyetlen olyan aláírás állt a szakember rendelkezésére, amelyet mi magunk is a netről vettünk kölcsön. Kézírás ugyan, de befotózott aláírás, az íróeszköz használatára vonatkozóan nincs semmilyen támpont.
Fontos lehet például az is, „milyen erővel” vési valaki a papírt, vagy éppen csak karcolja, erőtlenül érinti a papírlapot. Ahhoz, hogy valóban pontos képet kaphassunk, ennél sokkal hosszabb írásmintára lenne szükség, tudjuk mi magunk is.
Legnagyobb meglepetésünkre szakértőnk érdekes megállapításokkal ajándékozott meg minket és olvasóinkat is.
Íme Al Capone aláírása!
„Megnéztem az aláírást, hát túl sokat nem lehet mondani róla sajnos. Ennek egyik oka, hogy a grafológusnak mindig a tanult sztenderdhez kell hasonlítani az írást, és az attól való eltérések kapcsán ‘éri tetten’ a személyiséget.
A cikket elolvasva sem tudtam megfejteni, hogy olasz sztenderd szerint tanulhatott meg írni, vagy valamelyik amerikai szerint” – írta nekünk grafológus szakértőnk, Kárászné Tomano Ágnes.
Tőrdöfés a „p”-ben plusz apai agresszió
„Ha túllépünk ezen a kérdésen, és ‘csak úgy’ nézem az írást, feltűnik a keresztnév ‘p’ betűjében az a tőrszerű szúrás, ami a Capone név ‘p’ betűjéből hiányzik. Tehát ő maga (a keresztnév jelzi leginkább a személyt) képes ilyen tőrdöfésekre.
Agresszivitásra utaló jelzések mindkét névrészben találhatóak: a pulzáló nyomaték jól megfigyelhető a már említett ‘p’ szúrós törzsvonalában, valamint a kezdő ‘A’ betű jobb felső hurokrészében, ugyanakkor megjelenik a vezetéknév ‘p’ és ‘o’ betűjében is.
Ez utóbbi utalhat az édesapa szigorára, agresszivitására is.
Milyen volt valójában?
Passzol a „tőrdöfés”, Al Capone ugyanis balhés gyerek volt, agresszív és verekedős. Általános iskolás korában megverte egyik tanárát is. Amikor az iskola igazgatója ezért cserébe megruházta, dühében otthagyta az iskolát, és tizenévesen munkába állt.
Színes pályát írt le: dolgozott bolti eladóként, tekepályán, lőszergyárban, valamint könyvkötőnél is, de lehetetlen, agresszív, kötekedő magatartása miatt sehol nem vert igazán gyökeret. Ideális terep volt számára a bűnözés. Egykettőre csatlakozott az egyik hírhedt helyi csapathoz, a Five Points Bandához. A vezérük – Al későbbi példaképe – Frankie Yale volt.
Habzsoló és bosszúálló?
„A hurkokban bővelkedő aláírás (ott is használ hurkokat, ahol a legtöbb sztenderd nem) arról árulkodik, hogy írója nem vetette meg az élet örömeit. A díszítettség megjelenése pl. a ‘C’ betűben a külsőségekre való odafigyelést, a megjelenés fontosságát, az eleganciára való törekvést jelzi. A vezetéknév ‘o’ betűjén megjelenő ‘sapka’ a lehet, hogy megbocsátok, de sosem felejtek attitűdről árulkodik.”
Milyen volt valójában?
Élvezte az életet, ehhez szemernyi kétség sem férhet. Nős volt, de a prostitúció „felvirágoztatása” is a nevéhez fűződik, és firtatjuk vagy sem az eredetét, Al Capone szifiliszes megbetegedése arra utal, hogy maga sem vetette meg a nők kegyeit.
Azt is tudjuk, hogy nagyszabású partikat adott, amelyek egy része véres merényletekbe vagy leszámolásokba torkollott. Egy alkalommal elegáns bankettet rendezett néhány olyan emberének tiszteletére, akik elárulták őt. A vacsora után ajándéknak csomagolt buzogánnyal saját kezűleg verte szét az árulók fejét. Elegáns ajándék és brutális megoldás.
„Összesen ennyi, ami biztonsággal megállapítható az aláírásáról. Nagyon jól jönne még pár sor írás, mivel az aláírásban mindig a személy adottságait, veleszületett képességeit látjuk. Az írástömbben viszont azt az énjét láthatnánk, melyet a külvilág felé mutat.”
Milyen volt valójában?
Rendkívül összetett személyiség volt. Kegyetlen, olyan, aki nem felejt, és egyértelműen élvhajhász. Ám volt egy halvány pozitívum is abban, ahogy szervezte az alvilágot. Például nem volt rasszista. Olasz létére egy sor más kisebbséggel, például írekkel, lengyelekkel is képes volt együttműködni.
A beszámolók szerint nem részesített hátrányos megkülönböztetésben senkit faji, vallási vagy nemzeti hovatartozás miatt. Oka egyszerű: olyan negyedben nőtt fel, ahol más nemzetiségű emberekkel osztoztak szűk területen. Az első olyan maffiavezér volt, akinek emberei válogatása során nem számított a „vérség”.
