Mert az anyukátok ismer a legjobban, ő az, aki tudja, mitől kacagtok, mitől vagytok boldogok. De tudják azt is, hogy egy mondattal miként kell a jól felépített támadó stratégiátokat lerombolni. Mindegy, hogy mit akartatok elérni, mindegy, hogy azt hittétek, el van ásva a csatabárd, ezekkel a mondatokkal képtelenek vagytok felvenni a harcot. Mert pont jól szúrnak, pont a legváratlanabb helyzetben, mint a kedvenc pulcsitok. Persze csak azért, mert jót akarnak.
Híztál!
Köszi. Köszi. Tökre nem ez volt a téma, de oké. Vettem, dagadt vagyok, pedig nem vagyok az, mert fogytam öt kilót a múlt hónapban. A fél gyerekkorom a dagiságról szólt, ez a mondat olyan nekem, olyan, mint tőr a gyomromban. Bár mi ez a pukli a hasamon? Ez nem volt ott. HOL A MÉRLEG?!
Mintha vékonyabb lennél…
Nem. Nem vagyok az, híztam az elmúlt évben tíz kilót. Köszi, hogy emlékeztetsz rá! Talán nem kellett volna megenni tegnap este azt a krumplis csipszet, vagy ettem volna inkább kókuszcsipszet! Fú, de mardos a bűntudat! AMÚGY MEG NE TERELD A TÉMÁT! Az elköltözésnél tartottunk.
Segítesz főzni?
És tudjátok, hogy nem fogtok tudni segíteni. Mert kiveszi a kezetekből a tálat, a keverőt, mikor kérdezitek, mennyi sót tegyetek, odaveti, hogy csak úgy, gondolomra. Ti meg nagy kérdőjelekkel álltok a cucc felett, hogy az most éppen mennyi. Közben megdorgál, hogy így sose fogtok megtanulni főzni. Vajon miért? NA, VAJON MIÉRT?
Bezzeg az én időmben…
És elég nehéz cáfolnotok, bármit is mond, mert tényleg nem tudjátok, mi volt az ő idejében, azt meg végképp tilos mondani, hogy de anya, már a 21. század van! Hiszen úgyis mindig elmondja, hogy régen minden jobb volt.
Oké
És közben matat, szöszmötöl, fúj, kikészít, és egyértelmű, hogy egyetlen végkimenetele lehet a helyzetnek: kiengesztelitek, és a bocsánatáért esedeztek, hogy szent legyen a béke. Amit meg is tesztek, mert anya akkor jó, ha boldogság van, és árad a zen körülötte.
Nem vagy egy könnyű természet!
Hát volt kitől örökölni, valljuk be.
Ti milyen mondattól csavarodtok be?