Tűzpróbát tartottunk a szerkesztőségben, mert mindannyian úgy gondoljuk, ha erőset eszünk, az a tűznyeléshez hasonlatos attrakció. És tényleg. Volt, aki még a nőiességét is elveszítette a fájdalmas kalandozás következtében.
Szögezzük le, csípős paprikát enni cseppet sem vicces dolog. Folyik a könnyed és az orrod, a szád és a torkod ég, ha pedig egy igazán rátermett csilibe harapsz, már annak is örülsz, ha levegőhöz jutsz. De akkor miért szeretik az emberek a csípős ételeket? Miért jó, ha fáj?
Van rá tudományos magyarázat
A téma, a benne rejlő ellentmondások okán, komolyan foglalkoztatja a tudóstársadalmat, akik egy sor kísérletet elvégezve jutottak arra a következtetésre, hogy tényleg azért esznek az emberek olyan erős ételeket, amitől a rosszullét kerülgeti őket, mert közben endorfin termelődik az agyban és a fájdalom után jön a megkönnyebbülés.
Szóval szeretjük kínozni magunkat.
Főleg a pasik, hiszen az is kiderült, hogy a tesztoszteronszinthez is köze van annak, ki milyen durva dolgokat képes megenni. És nyilvánvalóan a szokások is szerepet játszanak abban, hogy ki mennyire bírja az erőset. A Chicagói Egyetem professzora, dr. Rozin szerint azokban a kultúrákban, pl. az indiai és a mexikói, ahol már a gyerekek is kapnak csípős ételeket, a felnőttek sokkal jobban bírják az erőset. Paul Bloom, a Yale tudósa szerint viszont az állatvilágban csakis az emberek képesek olyan őrültségre, hogy direkt fájdalmat okozzanak maguknak csilipaprikával.
Mértékegysége is van a fájdalmas csípősségnek
Az a VOUS-lányok csilitesztje során is kiderült, hogy nemcsak a szánk ég, de melegünk is lesz a paprikaevés közben. Ez azért van, mert a csípősség nem is egy íz, azt nem az ízlelőbimbóinkon, hanem a hőérzékelő receptorainkon keresztül érezzük. Minden baj forrása pedig a kapszaicin nevű anyag, ami állítólag még függőséget is okoz.
Hogy mindebből mennyi van egy-egy aprócska, színes és szép, ámde alattomos zöldségben, arról a Wilbur Scoville által száz éve kimunkált Scoville-skála árulkodik. A rendszer alapján mindaddig cukros vízzel hígították az egyes paprikakivonatokat, míg egyáltalán nem érezték a tesztalanyok a csípősséget. Ma mindezt a mobilunk segítségével is megtudhatjuk, hiszen már applikációk is segítenek a bevállalósdi játékban.
A beszerzés könnyű volt
Kihez is fordulhattam volna tesztpaprikáért, mint az egyik csililekvárt készítő barátunkhoz. Az egyébként sí- és szörfoktatóként dolgozó Tihanyi Zsolt saját magának kezdett el csípős szószokat főzni, amit a sörözés közben a haverokon tesztelt, így alakult ki az a három csúcsrecept, ami alapján már lassan ipari mennyiséget is képes előállítani a függővé vált cimboráknak. A VOUS-lányoknak az alaplekvárt és a zöldséges változatot javasolta kipróbálásra. Kaptunk egy halom csodaszép paprikát is, ha tényleg bevállalnánk valami igazán ütőset. Mi megtettük.
Nem mindegy, melyik részét esszük
A teszt úgy indult, hogy mindegyikünk kijelentette, nem, nem szereti a csípőset. Viszont bátrak voltunk és a második körben a kapszaicin-bombákat is felszeleteltük. Mivel én találtam ki ezt az egész őrültséget, megnyertem a kezdés lehetőségét. Arról már írtam nektek, hogy még a vidámparkban is félek, és kiderült a magyarázata is, így itt is óvatos duhajként teszteltem.
Három paprikát is megkóstoltam, de mivel én vágtam az első szeletkét, ráadásul a csücskéből, azok alig csíptek. Na, akik lemaradtak a sorban, azok rosszabbul jártak. Sophie a legvégén ötletszerűen a Chocolate Habanero nevű rettenetből egy jókora darabbal indított, így ő már ezzel az eggyel – és annak hatásával – is elvolt még vagy egy órát.
Szeptember 5-én, szombat délután ti is megkóstolhatjátok Zsolt isteni lekvárjait a Solymári Chili Fesztiválon.
