"Semmi sem fáraszt jobban, mint a pihenés" – mondta a fáradhatatlan Coco Chanel, akinek mondata azóta – több másikkal együtt – idézhető idézetté vált. A divattervezőnő 87 évesen hunyt el azon a napon, amit a héten a legjobban utált: vasárnap.
1971. január 10-én éri a halál, egy vasárnapi napon a Ritzben. Ezt a napot gyűlölte az asszony, akinek a munka volt élete egyetlen értelme.
– írja életrajzi könyvében Henri Gidel, amelyből egy leküzdhetetlen és magányos Chanelt ismerhettek meg, aki utálta a tétlenséget, utálta a hét egyetlen pihenőnapját is. Ő azért volt dühös vagy szomorú, mert nem dolgozhatott – legalábbis nem úgy, ahogyan a hét többi napján –, viszont a vasárnap más szempontból okoz szomorúságot, levertséget vagy akár depressziót azoknak, akik nem a hét végét, hanem a következő hét elejét látják benne.
Idézzétek csak vissza azokat az időket, amikor még rendszeresen, minden reggel iskolába mentetek. Vasárnap délután három-négy óra körül egyszer csak megváltozott minden. Szürkébbek, fakóbbak lettek a színek, tompábbak a külső hangok, a szívverésetek és a légzésetek zaklatottabb lett. Volt valami furcsa, szorító érzés a mellkasotokban a következő pár órában, mielőtt a "nem lehet mit tenni, holnap úgyis hétfő" apátiájába süllyedtetek. A vasárnap szomorú részét nagyon sokan ismerik – és nem csak a gyerekkorra jellemző. Nehéz elhinni, hogy a kutatások szerint mégsem ez a hét legborzalmasabb napja.
És nem is a hétfő.
2010-ben megállapították, hogy kedden érezzük magunkat a legrosszabbul a bőrünkben. London legjobb üzleti egyeteme, a London School of Economics and Political Science kutatói 22 000 embert teszteltek hónapokon keresztül egy mobilalkalmazás segítségével – számolt be akkor többek között a Daily Mail. A kedd a legtöbbeknek azért nehéz, mert már nyakig a munkában vannak, távolodik az előző hétvége és még a horizonton sincs a következő pihenőnap. A legstresszesebb ezen belül is a kedd délelőtt 11 óra 45 perc.
Egy évvel korábban két amerikai professzor a Vermont Universityről azt állította, hogy a blogokon és a Twitteren viszont a szerda a legborúsabb nap. Évekig vizsgálták több millió blog és a Twitter-feedek szóhasználatát, mire erre az eredményre jutottak, amiről a Daily Telegraph is beszámolt.
Na, de mi van a vasárnappal?
Még a legjobb hétvégék végét (sőt, a leginkább a legjobb hétvégék végét) is agyonütheti az angolszász világban csak Sunday Night-blues néven emlegetett depressziós tünetegyüttes. A vasárnapi neurózis a legtöbbeknél azért jön elő, mert fogalmuk nincs, milyen megpróbáltatások várnak rájuk hétfőn a munkahelyükön. Azoknál, akik hétköznap túlterheltek, napi 10–12 órát is dolgoznak, a hétvégi szabadidő (már ha van ilyen számukra) fizikai rosszulléttel is járhat.
Ezt szabadidőbetegségnek is nevezik, és akkor jelentkezik, ha valaki nem tud mit kezdeni a szabadidejével, ezért a szervezete hirtelen rosszullétet vagy betegséget produkál. A túldimenzionált kötelességtudat és a túlfeszített munkahelyi tempó valamint a stressz elegye miatt a test folyamatosan stressz alatt van, és amikor ez egy pillanatra megszűnik, akkor nem tudja magát tovább tartani.
A vasárnapi szorongás nem új dolog. Ferenczi Sándor, a pszichoanalízis legtehetségesebb úttörőinek egyike már 1919-ben írt a vasárnapi neurózisról, amely leírásai szerint gyakran párosult fejfájással, gyomor- és emésztőszervi problémákkal. Száz év alatt mintha nem is változott volna semmi, nem igaz?
Pedig ma már hatalmas szakirodalom segít abban, hogy átlendülhessünk a vasárnapi depresszión. A számtalan tipp közül érdemes megfogadnotok a következőket:
Ezek a tanácsok akkor válnak be, ha néha-néha tör rátok a vasárnapi pánik. Ha viszont minden alkalommal erről szól a hét utolsó napja, akkor a legjobb, amit tehettek, hogy egyedül maradtok és gondolkoztok. Ilyenkor találkoztok ugyanis a valódi énetekkel, amelyet nem a monitoron keresztül láttok vagy nem világítják meg a plázák és a bevásárlóközpontok fényei. Nézzetek szembe az érzéssel és tegyétek fel a kérdést: "Miért szorongok?", "Mitől félek?", "Miért nem érzem most jól magam a bőrömben?"
Ha megvannak a válaszok, akkor megvan az első lépés is a változás felé.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
