Persze, ne legyünk álszentek, melyikünk ne nézte volna már meg munkába menet, hogy mi vár rá aznap a horoszkópja szerint, sőt, az aktuális randipartnerünkét is lecsekkoltuk, biztos, ami biztos. Bólogattunk már hevesen egy részletes csillagjegy elemzést olvasva, hogy ez mennyire igaz ránk.

Miért várjuk remegve, hogy „pénz áll a házhoz”, vagy utasítsunk el valakit azért, mert a csillagok szerint mi nem illünk össze? Miért könyveljünk el magunkban bizonyos tulajdonságokat mindenféle mélyebb megértés nélkül? Akárhogy is nézzük, 7 milliárd ember él a Földön, akiket egyszerűen lehetetlenség 12 csoportba beosztani, még akkor sem, ha figyelembe vesszük az aszcendensünket vagy azt, hogy mit főzött a születésük napján a szomszéd.

Forrás: Canva

Ne legyenek illúzióink, a horoszkóp ugyanannyira az emberi hiszékenységre alapul, mint például a jóslás. Olyan általánosan vannak megírva az elemzések, mint az önsegítő könyvek lélekemelő mondatai: sekélyesek, és szinte bármilyen helyzetre ráhúzhatók, így mindenki megtalálja bennük a saját igazát.

Ráadásul sokakat hamis biztonságérzetbe ringatnak a zavaros hétköznapokban, azt éreztetve velük, hogy végül minden elrendeltetésszerűen történik, nekik aligha van beleszólásuk a történtekbe. Ez gyorsan motiválatlanná tehet bárkit, és elhitetik, hogy elég a babérjaikon csücsülve várni azt a bizonyos sült galambot.

Ha valamikor, manapság tényleg az átlagosnál is kiszámíthatatlanabb minden, természetes, hogy kapaszkodókat keresünk a sötétben való tapogatózáshoz. De a horoszkópot úgy tekinthetjük megalapozott útmutatónak az élethez, mint régen a „Szeret? Nem szeret?” játékot a pártaláláshoz. Nem attól leszel vonzó vagy taszító, sikeres vagy szerencsétlen, hogy Bika, Szűz vagy Nyilas a csillagjegyed. Ez csakis rajtad múlik!

A Lehetsz naiv, de ne magyarázd a tetteid a horoszkópoddal! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Sok nő esik abba a hibába, hogy túlgondolja az ismerkedést, és kitalált, filmekből szalasztott ötletek alapján építi fel a teljes repertoárját. Viszont az a baj, hogy a férfiak többnyire más filmeket néznek, és a normálisabbak pedig eleve korlátozottan kaphatóak a különböző „játékokra”.

Egy jól sikerült beszélgetés sok férfi szemében többet ér, mint a csábos pillantások.

Forrás:

Canva.com

Ha kimondottan szeretőt keres egy nő, rövid távra, akkor biztos működni fognak a jel küldözgető praktikák, mert azok a srácok, akik hancúrozásra vágynak, odafigyelnek ezekre. Ezzel szemben azok, akik nincsenek kiéhezve, kapcsolatra vágynak, de nem keresik kimondottan, azok magas ívben tesznek rájuk. Egyszerűen nem érdeklik őket, mert jól érezni mennek magukat helyekre, nem azt figyelni, hogy melyik nő dobálja hátra a haját, meg pislog nagyokat.

Természetesen nem kell minden nő a homlokára írja, hogy „Laci, nagyon tetszel”, én csak azt mondom, legyenek a hölgyek egy kicsit egyértelműbbek. Ha éreznek egy kis esélyt, arra, hogy a férfi is benne lenne valamiben, akkor ne csak a hajukat csavargassák előtte, hanem beszélgessenek vele, de úgy igaziból.

Mutassanak meg egy kicsit személyiségükből, kérdezzenek tőle, ne adj’ Isten hívják el valahova a srácot, legalább kiderül, hogy gyökér-e vagy sem. Ne azon törjék a fejüket, hogy miért nem veszi észre a jeleket, hanem tegyenek egy kis lépést, ami nem kell nagyobb legyen, mint egy babáé. Ugyanis szerintem a nők is jobban járnak, ha olyan férfival találkozgatnak, akinek az tűnt fel, hogy jó fejek, nem az, hogy szép a hajuk.

A Férfivélemény: Most komolyan értenem kéne a női jeleket? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Úgy tartja a mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Az emberek nagy része nem kezd újra egy lezárt kapcsolatot. Mégis találunk elvétve olyanokat, akik szakítás, válás után is lopnak maguknak néhány percet. Van, akinek ez működik, mások hallani se akarnak róla. Mitől függ ez?

Az első nagy szerelem „sohavégetnemérőnek” tűnt, mindent meg akartam tenni a kapcsolatunkért, és nem tudtam elképzelni, hogy később más pasi tetszen valaha nekem. De amikor már a környezetem – és jómagam – számára is teljesen egyértelművé vált, hogy ez a kapcsolat nem működik, akkor meg kellett hozzam a döntést, és el kellett engedjem őt. Az pedig teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez eddig tartott. Végeztünk és nem táncolunk vissza.

Abban az évben, amikor véget ért az első kapcsolatom, én végzős voltam a gimiben, és otthon laktam a szüleimnél. Nagyjából egy hónap telt el a szakítás után, amikor úgy gondoltam, hogy az új fejezethez új haj dukál. Bejelentkeztem egy fodrász sráchoz, akinél korábban már jártam. Tipikusan az a pasi, aki a kisfiús mosolyával, de karakán, szókimondó stílusával minden nőt levesz a lábáról. Velem sem volt ez másként. Annak ellenére, hogy csak másodjára találkoztunk, nagyon személyes témákról is beszélgettünk – hiszen nem volt rest rákérdezni ezekre. Előszeretettel mesélt ő is a kalandjairól, és kíváncsian érdeklődött, hogy mi a helyzet a „nagyon komoly” kapcsolatommal, nem untunk még rá?! Elmeséltem, hogy az előző találkozásunk óta szakítottunk a barátommal, így most ismerkedek a szingli élettel. Amikor ezt meghallotta elmosolyodott, és csak annyit kérdezett felpillantva a szeme sarkából, hogy:

Először nem értettem a kérdést. Mi az, hogy összejárni? Az értetlen tekintetemből leesett neki, hogy még csak meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Gyorsan hozzá is tette, hogy ha már két évig együtt voltunk, és ennyire megismertük egymást az ágyban, akkor tuti hiányzik a huncutkodás vele. Miért nem találkozgatunk, amíg nincs új párkapcsolatunk?

Forrás: Unsplash.com

Őszintén szólva nem értettem az egész gondolatmenetet, továbbra is elég abszurdnak tűnt a helyzet. Az első nagy szerelem tényleg intenzív volt. A mi esetünkben úgy alakult, hogy inkább a körülmények, az élethelyzet miatt lett vége a sráccal, és nem azért, mert nem szerettük egymást. Az tény, hogy elmúlt a kezdeti lángolás, kezdett ellaposodni az intim együttlét is, de legjobb barátomként gondolok vissza rá. Mi nem veszekedve váltunk el, nem volt megcsalás. Ennek ellenére nem tudtam elképzelni a – fodrász srác által felvetett – helyzetet, hogy időnként „összejárjunk” hancúrozni.

Azóta eltelt hat év: befejeztem az egyetemet, elkezdtem dolgozni és három barátnőmmel lakok együtt egy fővárosi lakásban. Az egyetem alatt az emberek jöttek-mentek az életemben, ismerkedtem fiúkkal és randizgattam is – hol megtervezve, hol rögtönzötten.

A legutóbbi exemmel utolsó éven ismerkedtem meg. Egy közös barátnőnkön keresztül ismertem meg a pasit, aki azonnal levett a lábamról. Nem igazán hiszek a „szerelem első látásra” közhelynek, de vele azonnal működött a kémia. Mint később kiderült: tényleg csak a kémia. Pár hónapig próbáltuk a párkapcsolatot, de egyszerűen nem ment, nem tudtunk kompromisszumot kötni a mindennapi és a hosszú távú döntésekbe, egymás agyára mentünk, és hamar be kellett látni, hogy egyikünk se akar ebből házasságot, gyereket.

Forrás: Unsplash.com

Mivel a megismerkedés is egy közös barátunkon keresztül történt, így – főleg amíg együtt voltunk – hamar magunk köré szerveztünk egy elég masszív társaságot, ami azóta is fennáll. Így alakult, hogy együtt töltöttük a szakítás utáni első szilvesztert is. Ekkor már 3 hónapja voltunk külön, próbáltuk is kerülni egymást és a mélyebb beszélgetéseket. Ám a vidéki faházban töltött hosszú hétvége során ez nem ment, folyton egymásba botlottunk: vagy a konyhába segédkezve értünk egymáshoz, vagy benyitott a fürdőszobában, vagy társasjáték közben kerültünk egy csapatba.

Első este, a vacsora után kiültem a ház előtti hintára forralt borral és cigivel. Alig telt el pár perc, és megérkezett, letelepedett szorosan mellém. Hosszú percekig hallgattunk mindketten, míg meg nem szólalt. Mesélt arról, hogy milyennek élte meg a kapcsolatot, hogyan változtak az érzelmei, hogy hiányzok az életéből, de nem tudunk párként működni. Érdekes volt mindezt egy másik személytől hallani, hiszen ugyanígy éreztem én is.

Miután megtörtük a kettőnk közt tátongó csendet, és leküzdöttük a helyzet kínosságát a kémia is egyre inkább visszatért.

Természetesen erre rásegített a helyzet, az összezárt légkört és az alkohol is, így elég hamar egy ágyba kötöttünk ki. Továbbra se alkotunk egy párt, de időnként „összejárunk”.

Azóta többször eszembe jutott már a fodrász srác kérdése, és az én értetlenkedő reakcióm. Miért gondoltam, éreztem úgy, hogy az előző exemmel ez a felállás kizárt? Mi változott bennem azóta? Mitől működhet a hancúrozás a szakítás után is?

Először is fontos tisztán látni azt, hogy a kapcsolat során mennyire voltak mélyek az érzelmek, mennyire tudtunk jól együttműködni. Az első szerelmemmel nem tudtam volna elképzelni folytatást, további az intim együttlétet. Nem azért, mert megváltozott volna róla a véleményem, vagy mert nem tartottam volna őt vonzónak. Abban a felállásban tudtam, hogy ő többet akarna tőlem, reménykedne a folytatásban.

Egy olyan helyzetben, ahol az exeddel továbbra is találkozgattok elengedhetetlen a határok felállítása.

• Kinek mennyi fér bele?
• Meddig lehet ezt csinálni?
• Mi a célja a partnereknek?
• Mi történik, ha a másik újra ismerkedni, randizgatni kezd?

Fontos tisztában lenni ezekkel a szempontokkal, együtt megbeszélni őket, továbbá reflektálni az érzelmeinkre, a céljainkra és kellő önismerettel is rendelkezni kell.  Csak ezek után szabadna belevágni egy ilyen „kapcsolatba” – csökkentve a sérüléseket.

A Mikor működhet a hancúrozás az exszel? Egyáltalán lehetséges? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

• hasnyálmirigy-gyulladás
• laktózintolerancia
• gluténintolerancia
• gyógyszermellékhatás
• diverticulitis
• endometriózis
• pajzsmirigybetegség
• fekélybetegség
• irritábilis bél szindróma
• bélbetegségek, – gyulladások
• daganatos betegség

A hasi ultrahangvizsgálat fényt deríthet a hasfájás okaira, az epe- és vesekövek, húgyúti kövek, a különböző szervek megnagyobbodása is kimutatható vele – ismerteti dr. Szabó Andrea, az Oxygen Medical ultrahang-specialistája. A vizsgálat során láthatóvá válnak az esetleges daganatos betegségek áttétei, a hasüregi folyadék és vérzések. 

Forrás:

pixabay.com

Máj és epe

A vizsgálat a májban felfedhet bizonyos jóindulatú változásokat és daganatokat is, amelyek kiindulhatnak elsődlegesen a májból, de gyakrabban a szervezet más helyén kialakult rosszindulatú elváltozások áttétei. Fény derülhet esetleges daganatra, illetve az epehólyagban található kőre, kövekre.

Hasnyálmirigy

A vizsgálat jól látja a hasnyálmirigy alakját, nagyságát, szerkezetét, és fel tudja deríteni az abban zajló esetleges kóros folyamatokat és azok elhelyezkedését. Nem ritkák a krónikus és akut gyulladásos betegségek, amelyek után kialakulhatnak ciszták a mirigyállományában. Az esetlegesen előforduló daganatos elváltozásokra is fény derülhet a vizsgálaton.

Szakértő válaszolt: a nőknek vagy a férfiaknak fáj többet a hasa?

A fenti kérdésre egyértelmű lehetne a válasz, de mégis sokakat elgondolkodtat a dolog. Attól, hogy a nőknek havivérzésük van, még egyáltalán nem biztos, hogy többet fáj a gyomruk és a hasuk többi része. Vagy mégis? Most a szakértő válaszolt.

A teljes cikket ide kattintva elolvashatjátok.

Vesék

Deréktáji panaszok, vizelési panaszok esetén feltétlenül indokolt a vesék ultrahangvizsgálata. A vesemedence elhelyezkedése és tágassága is jól vizsgálható. Ez utóbbit illetően fontos tudni, hogy a tágasság nem kóros-e, mert ha az, akkor a vizelet elfolyásában valamilyen akadály, kóros folyamat feltételezhető. Ilyen esetben a felmerülő okok további tisztázására is alkalmas a vizsgálat. A vesemedencében előfordulhatnak kövek, és ritkábban daganatos folyamat is kialakulhat.

Húgyhólyag

A húgyhólyag alakja, nagysága és szerkezete hasi ultrahangvizsgálattal jól mérhető, valamint megállapítható az is, hogy spontán vizelést követően a tartalma teljes mértékben, visszamaradó vizeletmennyiség nélkül képes-e kiürülni.

A Fáj a hasatok? Megvan, mikor kell vele orvoshoz fordulni! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Öntudatlanul tesszük ezt, olyan zsigeri ösztön okán, mint az izgalom, a félelem az elengedéstől, vagy pusztán, mert így próbáljuk a kitörni készülő hangokat elfojtani. A párkapcsolati szakértő szerint pusztán azért is tehetjük ezt, mert a nehézlégzés, ami megelőzi és végigkíséri az kielégülést, természetellenes, és ezért inkább visszatartjuk.

Forrás: Canva.com

Pedig ezzel korlátozzuk a vérben száguldó oxigén mennyiségét, így a csúcsra jutás intenzitását, elérését is minimalizáljuk. A mély lélegzetvételek pedig éppen ellenkezőleg, bőségesen ellátják oxigénnel a nemi szervek környékét is, ezáltal pedig az együttlét kiteljesedése is sokkal fergetegesebb élménnyé válik. A párkapcsolati szakértő szerint ugyanis a mély lélegzetvételektől sokkal erőteljesebb hullámokban törhet ránk a gyönyör érzése.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ezt kell tennetek mindenáron, csupán ez is csak egy eszköz, amivel kísérletezgethettek. A legegyszerűbb mód erre a párkapcsolati szakértő szerint, ha saját magatok kényeztetése közben próbáljátok ki. Mindegy, hogy orron vagy szájon keresztül veszitek a levegőt, az időzítés is csak rajtatok múlik, de persze még azelőtt érdemes játszani a légzéssel, hogy elmennél.

A A zihálás lenne a fergeteges élvezet titka? De miért? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az, hogy a posztoló valójában nem vár babát, és hogy ez csak egy nagyon ostoba és buta poén unaloműzés, lájkvadászat, figyelemfelkeltés a posztszöveg utolsó sorából derül ki, vagy ha jobban megnézzük az „ultrahangfotót”. 

Bocsánat, de akkor nekünk nincs jó humorérzékünk.

Szerintünk rossz érzést kelthet, ha valaki ezzel humorizál. Egészséges nők vagyunk, de a legelső, ami eszünkbe jut, hogy vajon hány pár vágyik gyermekáldásra, de nem jön össze nekik, hogy hány nő szíve szorul össze ezt a gusztustalan poént látva. 

Nem kell ennyire együttérzőnek sem lenni, hogy az ember tudja, ilyennel nem tréfál, mert… mert nem és kész. Elmagyarázni a normális viselkedést nagyjából lehetetlen, még ha számtalanszor probálnánk is meg. Véleméyünk szerint ez nem lehet poén tárgya. (Sajnos sokan viszont nem osztják ezt a gondolatot.)

Pedig azt gondolná az ember, mert általában ti osztjátok meg elsőnek a „szerencsehozó lóhere csillámos” fotóját. Bocsi!

Édeset vagy sósat kívántok a várandósság alatt? – babaváró, kajás babonák nyomába eredtünk

A babavárás mindig is a legizgalmasabb időszakok egyike egy nő és az egész család életében. A legfontosabb az egészség, és bár ma már viszonylag korán és biztosan megmondható, hogy kislány vagy kisfiú lesz a bébi, régen bizony csak találgatták, babonákkal jósolták meg az érkező jövevény nemét.

A cikk folytatása ITT jön!

Egyébként biztosan nagyon fog örülni majd a gyereketek, ha felnő és meglátja ezt a posztot, mert abban biztosak lehettek, hogy elő fogja keríteni, mit csinált anya anno a Facebookon. 

Arról nem is beszélve, hogy számtalan kommentet olvashatunk – főleg a Facebookon kevésbé jártas felhasználóktól –, akik szívből, örömmel gratuláltak, majd jött a magyarázat, hogy ez valójában csak „poén”. 

Lehet elsőre jó poénnak tűnik, és azt gondoljátok, hogy menő, és az ismerőseitek röhögőgörcsöt kapnak, de higgyétek el, a jóérzésű ember szemforgatva görget tovább, és meglesz a véleménye.

Szóval, kérlek ne!

A Most komolyan: elég a kamu babavárós posztokból – NEM VICCES! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A gyerekek sérelmére elkövetett molesztálás akkor is borzalmas bűn, ha családban élő gyerekekről van szó. Egy gyerek mindig kiszolgáltatott. Éretlensége okán nincs módja felmérni azt, ami vele történik, becserkészni könnyű. Áldozattá válhat pár perc alatt. Nemet mondani nem mer, vagy nem méri fel, hogy nemet is mondhat. Igent mond hát, vagy nem mond semmit. A hallgatás beleegyezés… de az se baj, ha ellenkezik.

A hatalom érzése úgy édesebb, ha van némi vonakodás, ha ki kell eszelni a JÓ forgatókönyvet a gyerek elcsábítására. Ha édesgetni kell, ha felnőttként felmérve a gyermek vágyait (édesség, utazás, apró kis juttatások, akár egy extra uzsonna, egy szem alma… és persze a szeretet hazugsága) végül mégis a fehérnemű alá jut a felnőtt.

Előtte a lelkét erőszakolják meg a gyereknek. Az intézetben élő gyerekek zaklatás nélkül is ezernyi sérülést szenvednek el. Szüleik elvesztését. Testvéreik elvesztését. A magány marcangolását. Éheznek a szeretetre. Koldusként esedeznek érzelem-morzsákért. Tartozni akarnak valakihez, akár mindenáron. Akár úgy is, hogy igent mondanak a „felnőtt akarta aktusra”, vagy nem mondanak nemet.

Közben gyötri őket a bűntudat, érzik, hogy ami velük történik, az nem normális, nem egészséges. Engednek, közben egy világ dől össze bennük, mert az bántja őket, akinek lehet, életükben először végre bizalmat szavaztak. Aki „jó volt hozzájuk”, megsimogatta a fejüket, csokit hozott nekik, azt mondta, „ügyes vagy!”. És aki aztán elárulta a bizalmukat, szeretetüket. Visszaélt gyengédségükkel, mérhetetlen szeretetéhségükkel.

Intézetben éltem én is néhány éven át, épp a kamaszkor kellős közepén kerültem egy nagyon is jó nevű intézménybe.

„Zokogva köptem vissza a tejbegrízt” – Édesbús mese a gyerekek kedvenc édességéről

„Szerintem volt olyan időszak, amikor szerettem a tejbegrízt, hisz szerettem én mindent, amit meg lehetett enni. Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy négy- és negyvenéves korom között gyűlöltem.

Árvaság szaga, kitaszítottság íze volt akkor is, ha kakaóval, cukorral ízesítettem. Ehetetlen massza, amitől csak fuldokolni lehet. Nem ment le a torkomon sokáig.”

A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.

Ma is vallom: biztonságban éreztem magam, remek szakemberek dolgoztak velünk. Figyeltek ránk, fontos volt az, amit láttunk, jeleztünk. A legjobb szakembergárda mellett is megesik azonban, hogy valami hiba kerül a gépezetbe, sérül egy vagy akár több gyerek. És ilyenkor az az egyetlen és választható megoldás, ha a többi felnőtt HISZ a gyereknek.

Nem kételkedik, vagy ha igen, a kételyeit megőrzi magának, nem tromfolja le a magát nehezen vallomásra bíró gyereket, nem bújtatja azt, aki bűnt követ el, nem tekinti rejtegetni való szégyenfoltnak a történteket. A gyerek mellé áll és professzionális módon segít, hogy kiderüljön az igazság, majd segít, hogy az abuzált gyerek szakszerű segítséget kapjon a trauma, a sebek feldolgozásához.

Már egy éve éltem ott, amikor a következő szeptemberben érkeztek az új növendékek. Zsuzsa is akkor érkezett, és vele jött egy fiatal nevelőnő is, mint kiderült, ugyanabból a nevelőotthonból kérte át magát, ahonnan a kislány is. Nem engedte el…

Értelemszerűen csak 14 éves volt hozzánk kerülésekor a lány, de a dolog szemmel láthatóan nem a mi intézetünkben kezdődött. Ott csak folytatódott. Előttünk – a lánnyal egy szobában lakó többi lány szeme láttára. Amit mi láttunk, az lopott szájrapuszik voltak, ölelések, közös rágózás csók közben.

Aztán kicsit később felbátorodott a nevelő, hiszen mi egy ideig csendben voltunk… elvégre a MI NEVELŐNK is volt a nő. Ő döntötte el, ki mehet eltávozásra, hazamehetünk-e a szeretteinkhez (már akinek volt ilyen), elmehetünk-e moziba, vásárolni, sütizni. Még a zsebpénzünk mértékét is meghatározhatta. De mindezeken felül ő volt a felnőtt, mi meg gyerekek. Ennyi épp elég volt ahhoz, hogy lassan alakuljon ki a szóbeszéd.

Éjjelente nehezen aludtunk el, sutyorgás, vihogás szűrődött ki a takaró alól. Látszólag a lány is beleegyezett abba, ami történt. De reggelente sápadtan kelt, éjjel meg olykor csuromvíz hajjal, izzadtan ébredt. Arról panaszkodott, hogy nem kap levegőt és néha bepisilt álmában.

Forrás:

iStock

Suttogtam a többiekkel én is, eljutott a többi nevelő fülébe, mi zajlik a mi csoportunkban. Én éppen mandulagyulladással feküdtem a betegszobában, amikor kitört a botrány. Mindenkit meghallgatott az otthon vezetője, mivel nem voltam jelen, mindenki rám mutogatott: tőlem hallotta. Meghallgattak engem is. Nem tagadtam, sőt azt bántam, hogy nem mentem közvetlenül egy másik nevelőhöz korábban, de hát gyerek voltam én is, és ugyanabban a hatalmi rendszerben éltem, mint mindenki más.

Sok minden összekuszálódik a gyermek lelkében, ha azt látja, hogy egy felnőtt HELYTELEN dolgot tesz. Az árulkodás meg bűn, ezt hamar megtanulja az intézetis gyerek. Én mindenesetre felvállaltam, amit láttam. Igen, láttam, hogy csók csattan, hogy éjjelre ott marad a nevelőnő, hogy a lányhoz nyúl, hogy megérinti ott is, ahol nem szabad.

Egy napig nem maradt mellettünk a nevelő a botrány kipattanása után. De amikor engem „hallgattak ki”, épp szolgálatban volt még, egy ollót kértem tőle, remegett a keze, amikor átadta. Én meg akkor nyugodtam meg. Olyan mérhetetlen bűntudatot és félelmet azóta se láttam más ember arcán, mint az övén.

A lányt áthelyezték máshova – profi megoldással, kiemelték a környezetből, új lappal kezdhetett, ha tudott, új életet. De ugye tudjuk, az abuzált gyerekek viszik magukkal a démonjaikat.

A nevelővel nem tudom, mi lett, mi többé nem láttuk. Hírt se hallottunk felőle, eltávolították mellőlünk egy nap alatt.

Hittek nekem, egyetlen olyan kérdést se kaptam a vizsgálat alatt, amelyben megkérdőjelezték volna állításaimat. Nem volt tétovaság a rendszerben, nem kérdeztek vissza gúnnyal, hitetlen közönnyel a szemükben, hogy BIZTOS így történt? Nem lehet, hogy csak belemagyarázok valamit abba, amit láttam?

Hittek nekem és ezért a mai napig hálás vagyok. Visszakaptam (részben) az önértékelésemet, és akkor adták vissza (részben) a felnőttekbe vetett hitemet is:

Közös vér nélkül is lehet rokonság – ilyen gyökerek nélkül gyökerekkel élni

„Valamit be kell vallanom: szívből irigylem azokat, akik ismerik családjuk múltját. Akiknek a nagymama, a dédi vagy az ük (esetleg még tovább) életük része lehetett, vagy legalábbis a családi emlékezet megőrizte szavaikat, egy-egy szép történetet. Azokat is irigylem, akik képekben őrizhetik családjuk múltját, a rokonokat.”

A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.

A „Láttam, hogy csók csattan. Hogy a nevelőnő a lányhoz nyúl, hogy megérinti ott is, ahol nem szabad” bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A férfiak 40%-a a franciabugyit imádja a lányokon. Hogy miért?

Forrás:

Instagram/Victoriassecret

34%-uk a tangát tartja a legszexibbnek.

Ebben a csajok egész feneke szabadon van, miért ne imádnánk?

Forrás:

Instagram/victoriassecret

A pasik 13%-a imádja ezt a kicsiny darabot.

A kilátás…

Forrás:

Instagram/victoriassecret

12% szereti az egyszerű, általános női bugyit.

Jobb, mint a nagyibugyi, de nem a legszexibb darab.

Forrás:

Instagram/victoriassecret

Hát igen… csupán 1%-uk van oda a hatalmas fehérneműért. Valahogy megértjük.

Szerintem minden nőnek van egy-két ilyen darab a fiókjában. De ez rendben van. Miért ne viselnék a csajok, ha egyszer kényelmes?

Forrás:

Pixabay

A Kiderült, milyen bugyi tetszik legjobban a férfiaknak bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Lányok, készüljetek fel, elborult dolgokat írtak! 

Szerintem ezt már sokunk megtapasztalta. Mindenki izgalmas, aki elérhetetlen, vagy annak tűnik! Egy srác elmesélte, hogy nagyon szeretni nézi a barátnőjét, amint tesz-vesz.

Nem csupán azért, mert nagyon csinos, hanem mert imádom nézni, amikor nem velem foglalkozik!

Olyan csodás, akár egy felnőtt film!

A magas nők igenis vonzóak, ezt már számtalanszor be is bizonyítottuk, bár sajnos a magasabb lányok sokszor ezt negatívumként élik meg. De ezt figyeljétek, magas csajok:

180 cm +! Imádom a hosszú lábaikat, mindenüket! Megveszek a magas nőkért!

Dolgok, amiket csak a magas nők érthetnek

Nem vagyok egy átlagos testalkatú csaj, mármint összejött minden, amit annyira nem akartam: erős csontozat, nagy láb, viszonylag magas testalkat, szögletes arc. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem láttam meg magamban a szépet, de mennyivel egyszerűbb lett volna vékony, törékeny, kis pöttöm csajnak lenni! Ezzel pedig szerintem nem vagyok egyedül.

A cikk folytatása ITT jön!

Ezt azért nehéz elhinni, még akkor is, ha valójában semmi gond nincs velük. Egy srác szerint:

Komolyan szeretem a nőkön a striákat, főleg, ha észrevehető! Jobban szeretem a formás lányokat, de vékony lányokon is bejön. Nem tudom, miért!

A 5 dolog, amiért a pasik megőrülnek a csajokon bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Szeretik, ha a kanapén alhatnak

Nyugi, nem azt szeretik, ha balhéztok, csupán számukra a kanapén alvás olyan, mintha táboroznának.

Ezt nyilván mi is tudjuk, de két dolgot várunk el ezzel kapcsolatban:

• ne akkor tegyék, amikor ott vagyunk velük,
• a bámuláson túl ne történjen semmi. 

Ha egy pasi imád napszemüveget viselni, az leginkább azért van, mert pofátlanul bámulhatja benne a nők melleit.

„A bimbó a helyén marad műtét után?” – most mindent megválaszolunk a szilikonmellről

A legtöbbünk fejében a szilikonmell nagyjából Pamela Andersonnal egyenlő, legalábbis rajta keresztül ismertük meg a mellnagyobbítás műfaját, és azt kell, mondjam, nem tett nagyon jót a beavatkozás PR-jának. Ugyanis míg azzal teljesen ki vagyunk békülve, ha valaki az elálló füleit megcsináltatja, viszont amikor egy lány a melle miatt fekszik kés alá, azonnal jönnek a sztereotípiák és persze a KÉRDÉSEK. A cikk folytatása ITT jön!

Nos, ezt nem csak ők csinálják.

Több okból nem szeretnek minket sírni látni. Általában úgy gondolják, hogy nem tudnak rajtunk segíteni és ez számukra a lehető legrosszabb. Nos, kétféle nő létezik, aki abbahagyja a sírást, ha a szeretett férfi vigasztalja, és akit senki és semmi sem tud megnyugtatni, ha sír. Én az utóbbiba tartozom. 

Igen, még akkor is, ha egyébként naponta ötször csináljátok..

Rideg Natali sminkmester beavatott a tüzes szakmába

Akkora volt az izgalom, mint karácsonykor. Izzadt tenyérrel vártunk valakit, akiről tudtuk, egy teljesen új világot tár elénk. Rideg Natali sminkmester járt nálunk, akitől egy pornstar (igen, jól olvastátok!) sminket kapott, a többiek pedig egy feledhetetlen délelőttöt. Natali zavarba ejtő lazasággal és őszinteséggel mesélt a felnőttfilmes világról. Na jó, azért beszéltünk a sminkekről is.

A teljes cikkért kattintsatok ide!

Ez nem azt jelenti, hogy megcsalnának. Csupán pasiból vannak, és ezzel higgyétek el, semmi baj sincsen.

Ez lehet, hogy meglepő, de van, amikor a pasiknak sincs kedvük a hozzá. Nem nagy dolog ez.

Lányok, legyünk őszinték, mi is kidumáljuk a srácokat.

A 9 titok, amit a pasik szeretnének eltitkolni a barátnőjük elől bejegyzés először Vous-én jelent meg.