Már 15 éve is van annak, hogy éppen nem volt olvasnivalóm, és a barátnőm kölcsönadott egy könyvsorozatot. Ez volt a Millennium-trilógia. Korábbi érdeklődésem eléggé szerteágazó volt, nem voltam elköteleződve egy irányzat felé sem, történelmi és családregények, fantasy, sci-fi, krimi vagy romantika, bármit örömmel olvastam, ha az író képes volt magával ragadni. Ebbe a számomra irodalmi idillbe érkezett Stieg Larsson főhősnője, Lisbeth Salander. Fejbevágott a kőkemény valóság. Semmi finomkodás. Mintha az addigi életem csak egy rózsaszín felhő lenne, ami akkor ott kipukkant és Larsson megmutatta, milyen is tud lenni az igazi élet.