önmagam

A tömeg közepén kellett az atomjaim szintjén összekaparnom magam – a mélypontról őszintén A tömeg közepén kellett az atomjaim szintjén összekaparnom magam – a mélypontról őszintén
vous - 2016.11.22.

Szeptember volt, emlékszem, amikor ültem a padban, és képtelen voltam figyelni a tanárra. A bokám felől megindult két láthatatlan kéz, felkúszott a nadrágomon, a derekamon, majd erőteljesen ránehezedett a mellkasomra. Rohadtul úgy éreztem, hogy valaki bepofátlankodott az intim terembe, és rákönyökölt a vállaimra. Nem tetszett. Nagyon nem tetszett.