Péntek, péntek – a szombat este előszele. Vajon mikor jött el az a pont, amikor már a vad bulik helyét átvették a laza beszélgetések? Az igazi baráti esték? Lassan kúszott be az életembe, mint minden, ami értékes. Vajon van-e értelme mindenáron megakadályozni ezt a lelassulást? Vajon tényleg jó amikor minden arról szól, hogy én jól érezzem magam, és ezt mindenki lássa?

Tudom, nem vagyok anya (még), és főben járó bűnnek számít egy anya szemében egy nemanya szájából bármilyen kritika, de nem tudok elmenni bizonyos jelenségek mellett, ami az anyák világának mondhatni szerves része. Bár ha belegondolok, a nőké is.