Forma–1-es biológia – Túl korán érnek a gyerekek, de a lélek nem siet
Én engedem az időt haladni. Nem ellenségem, nem is ellenfelem. Érzem és élvezem ritmusát, haladását. Megbékéltem munkájával. Ritkán érzem, hogy megállítanám, hogy ráripakodnék, vagy hajánál fogva húznám vissza: hékás, ne már, ne ilyen gyorsan.
