A kamaszkor egyik kulcsfontosságú pillanata, amikor a gyermek először lép ki a szülők védőernyője alól. A kapunyitás – szó szerint és átvitt értelemben – a felnőtté válás egyik szimbolikus aktusa, de sok esetben nem csupán örömöt, hanem félelmet is hoz magával. Ez a „kapunyitási pánik” nem csupán a fizikai határok átlépését jelenti, hanem azt a lelki terhet is, amely akkor jelentkezik, amikor a fiatal először próbál szembenézni a világgal, immár a szülei közvetlen támogatása nélkül.

Sokan szeretnénk szárnyakat. Nem csak azért, hogy IGAZÁBÓL repülhessünk, de azért is, hogy könnyedén tudjunk felülemelkedni dolgokon. Képzeljétek el, hogy mekkora szabadság lehetne, ha történik valami baj és mi csak úgy át átsuhannánk felette. De nincsenek szárnyaink. Azt viszont megmutathatjuk, milyen a világ madártávlatból. Most gondolatban NewYork fölött szárnyalunk.