A mindenszentek napján krizantémmal és mécsesekkel felszerelkezve látogatjuk meg elhunyt szeretteinket végső nyughelyükön. A legtöbbször ilyenkor régi történetek is előkerülnek, minél távolabb van a szerettünk elvesztése, annál vidámabban és annál nyíltabban beszélünk arról, ki volt, milyen volt, mit csinált, vagy éppen mit nem. Néha felfele, néha lefele görbül a szánk. A halottainkról beszélni kell, az emlékeinkben tényleg örökké élnek. A világ más részein másképp ünneplik a halottak napját, a legkülönlegesebben talán Mexikóban. Erről mesélek most.

Míg mi komoran gyertyát gyújtunk és krizantémmal töltjük meg sírkertjeinket, a világ túlfelén színes lampionok között nevetnek az elhunytak régi történetein.

Töklámpás, cukorkák, csontvázak, denevérek, fákról lógó vécépapírok, na meg persze Amerika. Csak néhány dolog, ami a halloweenról eszünkbe jut, miközben ennek az ünnepnek körülbelül annyi köze van Amerikához, mint nekünk magyaroknak. Szóval nem sok. Az elmúlt években mégis sokan „ünnepelik” itthon is, még ha nem is teljesen abban a formában, ahogyan hagyományosan tették elődeink.