Jól tudjuk, hogy a gyerekkorunk eseményei komoly hatással vannak az egész életünkre. A felnőttkori generalizált szorongás okai nem mindig egyértelműek, számos esetben azonban korai, gyerekkori élményekkel hozhatók összefüggésbe.

Sorsunk alakulását számtalan módon magyarázhatjuk. Ha a családtagok generációról generációra szerencsétlen helyzetbe kerülnek, akkor hajlamosak vagyunk valamiféle átokról fantáziálni. Mi van akkor, ha a sorsunk kódolva van a génjeinkben?

A legfrissebb felmérések szerint az európai tizenévesek csaknem harmada túlsúlyos vagy elhízott, tízből hat érintett pedig felnőttként is súlytöbblettel küzd. A gyermekkori elhízás ráadásul súlyos egészségügyi kockázatokkal jár: esetükben 30 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri megbetegedés, mint azoknál, akik csak felnőttkorban küzdenek plusz kilókkal. Az elhízásra való hajlamot nemcsak a génjeink határozzák meg: az élet első 1000 napjának környezeti hatásai, azon belül is a táplálás kulcsszerepet játszik a probléma kialakulásában és megelőzésében.

Már a kismama táplálkozási szokásai is befolyásolhatják, hogy a születendő baba felnőttként túlsúlyos lesz-e. A csecsemőkorban anyatejjel vagy alacsony fehérjetartalmú tápszerrel táplált babák fiatal- és felnőttkorban kisebb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak. A legújabb felmérések arra is rámutattak, hogy a kisgyermekkori elhízás, a gyermekkori alvászavarok, a korai kamaszodás további rizikófaktorok a felnőttkori túlsúly kialakulásában.

Ma belenéztem a tükörbe, mielőtt elindultam otthonról, megláttam benne felnőtt önmagam. Aztán rápillantottam az ágyamra, és megpihent a tekintetem a plüsskutyámon. Még mindig vele alszom néha, szerintem ezt soha nem növi ki az ember.

A gyermeklét önfeledt és őszinte. Aztán ahogy felnövünk, kiderül, hogy annyira mégsem.